Lélek .......Láb.....Gyökércsakra

Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk? 

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:

– Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?

A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:

– Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.

– De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz, ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.

A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:

– Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság.

Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretjük egymást.

A tanítványaira nézett, és így folytatta:

– Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg az egymáshoz visszavezető utat.

Forrás: Divine Evolution

" Ha észben tartod, hogy mivel is jár a kontrollálatlan harag, motiváltabb leszel, hogy elrendezd azt. Kevésbé leszel hajlamos dühbe gurulni, ha rájössz: a haragnak mindig ára van."

Eléggé összemosódik a düh és a harag, pedig a düh, egy rövidebb ideig tartó de annál hevesebb érzelem, míg a harag inkább egy hosszan, akár éveken át tartó negatív érzelmi állapot. A düh, hatását azonnal érzékeljük a testünkön is. Megváltoznak a vonásaink, szinte eltorzul az arcunk, kipirosodunk, megemelkedik a pulzusunk, megfeszülnek izmaink, ilyenkor a bal agyfélteke veszi át az irányítást. Majd a dühünk lecsengése után mérhetetlen fáradságot érzünk. A harag pedig hosszan mérgezi a testünket, a legkülönbözőbb betegségek előidézőjévé válik. Ezek az érzelmi állapotok, illetve intenzitásuk, személyiség és helyzetfüggők. Van akit egy apró dolog is képes kiborítani, míg másoknál az idegeiken is lehet táncolni és ő mégis higgadt tud maradni.

,, A félelem a Sötét oldal kapuja . A félelem dühöt szül , a düh gyűlöletet , a gyűlölet pedig kínt és szenvedést . "

Igyekszem ezt észben tartani, mégis vannak olyan helyzetek, amikor hiába minden......., pedig tudom, hogy ezzel, csak veszíthetek. Hiszen bennem dúl a harag, a düh, és nem abban, aki az egészet kiváltotta. Az én életemre lesz negatív hatással, nem az övére. Az én egészségem forog kockán, nem az övé.

A harag hatása, nagyon romboló tud lenni. Kapcsolatok mehetnek tönkre általa. Hiszen van bennünk egy olyan "hajlam", hogy ha valaki "sérülést" okoz nekünk, akkor azt kvázi meg kell "torolni", vissza kell vágni. "Megdobnak kővel, dobj vissza egy féltéglát."

Holott a társadalom elvárja tőlünk, hogy minden helyzetben nyugodtak, higgadtak legyünk. De hogyan????

-Elmenekülhetünk a helyzetből, nem reagálunk, nem szólunk vissza, nem mutatjuk ki az érzéseinket, nem teszünk semmit.....ezzel ugyan nem oldjuk meg a dolgot, sőt .......,csak magunkba fojtjuk, és belül fortyogunk, jó esetben emésztgetjük a dolgot, már ha tudjuk.  Ez leginkább akkor lehetséges, ha nem szemtől szembe történt a konfliktus. Hiszen ha a konfliktust kiváltó személy ott áll velünk szemben, sokkal könnyebben elragadnak az indulataink, sokkal nehezebb elmenekülni, hiszen a másik fél sem biztos, hogy kvázi "engedi" azt.

 Persze ez akár jól is elsülhet, mert miután nem vagyunk idegesek, akkor visszatérhetünk a dühöt kiváltott szituációhoz, és képesekké válunk, nyugodtan, higgadtan kommunikálni és megoldani a problémát.

-A másik lehetőség, ha képesek vagyunk azonnal egy lépést "hátra" lépni és úgy tekinteni a szituációra, akkor akár azonnal is megoldhatóvá válhat a konfliktus. Tudomására kell hozni a másik félnek, hogy nem tetszik az amit, vagy ahogyan mondott. Ehhez nagy-nagy önfegyelemre, és tökéletes kommunikációs készségre van szükség.

-A harmadik pedig, egy nagyszerű tanács a düh kezelésére: „Hallgass meg és kérdezz, mielőtt úgy döntenél, hogy feldühödsz.”
Ezzel lehetőséget adva a másik félnek, hogy korrigáljon, magyarázatot adjon .

-Persze az is lehet egy megoldás, hogy eleve kerüljük azokat a helyzeteket, amelyekről tudjuk, hogy dühöt váltanak ki belőlünk. Ezzel máris elkerülünk egy csomó bosszankodást.

-Ha eleve feszültek vagyunk, sokkal könnyebben  elszakad az a bizonyos cérna, és sokszor nem is az kapja meg a "válaszreakciót" aki kihozott a sodrunkból, hanem aki a legközelebb áll. Nekem egy bevett és jó módszerem, hogy ilyenkor, ha azt érzem, hogy "szét vet az ideg", amint lehetőségem van rá, elmegyek futni. A mozgás, rendkívül jó feszültséglevezető.

-Ahelyett, hogy azon szituáción hergeljük magunkat, ami kiborított, lehet, hogy érdemes egy kis önvizsgálatot tartani. Lehet, hogy azért kaptuk fel úgy a vizet, mert a másik személy "tükröt" mutatott nekünk, és egy olyan tulajdonságukra hívja fel ezzel a figyelmünket, amiről nem "szeretnénk" tudni.

A dühös ember "félelmetes", illetve félelmetessé teszi, hiszen azt a látszatot kelti, hogy azonnal "lecsap",  így a gyerekekkel szemben különösen figyelnünk kell erre.

Szeresd embertársadat, mint önmagadat. Bánj úgy vele, mint önmagaddal.