Ételeink pH-értéke

"Velem sincs minden rendben, veled sincs minden rendben, és ez így van rendben" Folytatás...

A tegnapi bejegyzésemhez találtam egy nagyszerű példát, amin keresztül könnyebbé válik a megértés...

  A tudatos problémamegoldás pontjait. 

A látszólagos probléma az, hogy Andit elégedetlen a párjával Ferivel: "Úgy érzem, Feri nem figyel rám eléggé, lehet, hogy nem is szeret, valami hiányzik a kapcsolatunkból!"

Ez a probléma megfogalmazás már önmagában is mutatja, hogy egyáltalán nem tudatos Andi a problémájában, valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mi a valódi problémája!

Először is, Andinak be kell látnia azt, hogy nem Feri a problémájának az okozója, hiszen Feri olyan, amilyen, miért is vár el Tőle több figyelmet, több szeretetet, amikor belőle most csak ennyi fakad! Egyáltalán, miért nem elég Andinak az a figyelem és szeretet, amit Önmagának ad, miért kell még Feritől is ezt követelnie?

Ha ezt Andi átgondolja, akkor felmerül a gyanú, hogy talán Andi nem képes szeretni Önmagát annyira, mint amennyi a valós szükséglete és a hiányát eddig Feritől próbálta meg behajtani. Vajon miért nem szereti Andi magát eléggé?

Ha magába mélyed, azt találhatja, hogy nem érzi méltónak Önmagát arra, hogy szeretetet kapjon, szeretetet adjon Önmagának. Nem tartja magát elég szépnek, ügyesnek, okosnak, értékesnek, ezért azt sem hiszi el, hogy Ő  szeretetre méltó lehet, hogy megérdemli, hogy szeressék!

Na most, ha Andi saját magát sem tartja elég szerethetőnek, akkor hogyan várhatja el mástól azt, hogy a saját magáról kialakult "szeretetre méltatlan" kép ellenére, mégis csak szeresse Őt?! Ha azt sugározza magáról, hogy én nem érdemlem meg, hogy szeressenek, mert nem vagyok elég jó és értékes hozzá, akkor ezt többnyire mások is elhiszik és eszerint fognak hozzá viszonyulni.

De vajon miért nem tartja értékesnek Önmagát Andi?

Mély meditációkban megvizsgálva azt találhatja okként, hogy gyerekkorában olyan kis ügyetlenke volt, annyira rossz volt a mozgáskoordinációja korához képest, hogy az Apja emiatt sokszor leszidta, elmarasztalta. Ezt Andi természetesen úgy élte meg, hogy Ő nem elég jó, küzdenie kell azért, hogy szeressék, de soha sem kapja meg a hőn áhított elfogadást, feltétel nélküli szeretetet!
Azóta benne maradt ez a minta, hogy a férfiaknak nem felel meg, akárhogy is kepeszt, azoknak igazából nem kell, nem szeretik Őt.
Ehhez a belső mintához választott aztán partnereket, akik ezt a tévképzetét igazolni tudták, így találta meg Ferit is, aki ugyan szereti, de annyira nem, mint amennyi Andiból hiányzik!

Persze az is lehet, hogy Feri szereti és rajong érte, de ha Andi nem fogadja el ezeket az érzéseket, mert belül a mintájának él, akkor úgysem fogja érezni amit megkap Feritől.

Andi ezen okfejtésből megérti, hogy alapvetően nem Ferinél kell megoldania a saját problémáját, hanem Önmagában.

De hol kezdje?
Hogyan tehetné semmissé, amit gyerekkorában érzett az Apja felől? Hogyan oldhatná fel az akkor kialakult nem-szeretlek mintát?
Nos, hiába mondogatná azt magának, hogy szeretett az Apám, csak nem tudta kifejezni, amikor ez alapjában véve nem igaz! Be kell látnia, hogy az Apja tényleg nem szerette Őt úgy, ahogy van, mert az Apja azt az Andikát szerette volna, aki ügyes, nem pedig kétbalkezes.

Akkor talán meg kellene megbocsájtania az Apjának, mert nem fogadta el olyan ügyetlennek? Ezt is meg kell majd tennie egyszer, de most ettől nem fogja visszakapni a hiányzó szeretetet!

A megoldás az, hogy már a gyerekkori énjét szeretnie kellene úgy, ahogyan azt nem kapta meg akkor az Apjától.
A felnőttkori - jelenlegi énjét pedig úgy kellene szeretnie, ahogyan azt a jelenlegi partnerétől nem kapja meg.
Vagyis, teljes életére vonatkoztatva szeretnie és elfogadnia kellene Önmagát annyira, hogy ezeket ezentúl ne mástól várja el, ne mással akarja a hiányt betölteni, hanem teljes mértékben önellátó legyen szeretetben, önelfogadásban!

Ismerjük tehát az okot, tudjuk, hogy mi lenne a megoldás, most már csak meg kell oldani a problémát, vagyis a kiváltó okokat fel kell számolni!

Ha Andi megtanulja az önelfogadás és önszeretet technikáit, akkor azokat rendszeresen gyakorolva, újra megtaníthatja a lelkét arra, hogyan is kell Önmagát szeretnie, elfogadnia.

Ha szereti és elfogadja magát, akkor elfogadja a saját ügyetlenségeit, hibáit és hiányosságait is, és nem fogja azt hinni magáról, hogy Ő ezek miatt nem szerethető. 
Sőt, ezekkel együtt is szereti majd Önmagát, értékesnek és jónak tartja magát, mint ahogy a legtöbb ember az is! / Na, ezen a mondaton páran kiakadnak majd remélem!  : )  /

Ha szereti magát, akkor ezt mutatja magáról, ezzel olyan embereket fog bevonzani, akik szintén szeretik Őt.
Akik eddig nem szerették Őt (kellően), azoknak az új Andival találkozva megváltozik a véleményük és felismerik, hogy mennyire értékes és szerethető is Andi!
Aki erre még így is képtelen, - mert saját traumájából fakadóan nem tud szeretni - az eltávolodik Anditól, mert nem tud már igaz tükre lenni, az Önmagát szerető és elfogadó Andinak.
Andi tehát Önmagában meglelve és feloldva az okokat, jutott el egy olyan végleges megoldáshoz, amihez addig kívül erőltetve képtelen volt. "önmegvalósítás.hu"