Mi az én MEGOLDÁSom

A mai csemegém egy kis zene, hogy kellemesebbé tegyem az olvasgatást.

http://www.youtube.com/watch?v=P8iKcdh5Ims&feature=related

  

Tegnap többen jeleztétek, hogy a problémát (testünk elsavasodása) jól összefoglaltam, taglaltam. Sőt talán azt is kijelenthetjük, hogy ezeket már mind tudtátok is, megtapasztaltátok a saját bőrötökön, egészségi állapototokon éreztétek. Szóval  igazán elárulhatnám, hogy akkor mi a Megoldás.

Este elalvás előtt, elkezdtem összeszedni, hogy miről is szeretnék ma írni Nektek.Táplálkozás, annak szabályai, rágás, légzés, stressz., kezelése,......... De egyszer csak bevillant, hogy ez nem az ÉN megoldásom, márpedig  azt ígértem, hogy ma azzal állok elő. 

Számomra, ha az egészségre úgy tekintek mint egy tortára, akkor a legnagyobb szeletet ebből, a LELKI egészség teszi ki. Én azt tapasztaltam, hogy hiába nem eszem én húst, vagy hiába élek én szinte csak zöldségeken és gyümölcsökön, ha a lelki életemben nincs minden (minden? Talán ilyen sosincs, de legnagyobb részt), rendben, akkor a testem "szinte" azonnal fájdalommal jelzi, hogy tegyek ellene. 

Erre a "legjobb" példa pont a múlt év nyarán volt, amikor is már-már azt mondanám, hogy tökéletesen étkeztem, (nyers ételek, gyümölcsök, zöld turmixok, hús mentesen, tisztított víz) nagyon jól elvoltam a pici fiammal a nyaralónkban kettecsként,szinte úgy éltem, mintha "elefántcsonttoronyban" élnék. 

Elefántcsonttorony:A világtól, a mindennapi élettől, politikai küzdelmektől elzárkózó művészi magatartás megjelölése.

Valójában a háttérben már tornyosultak a a bajok, a gondok, de én nem vettem tudomásul. Majd eljött a pillanat, amikor szembe kellett vele néznem, és szinte egyik napról a másikra úgy leépültem, hogy lábra sem tudtam állni. Hiába volt a testem megtámogatva mindenféle jóval, amire szüksége volt, a lelki stressz azonnal kiütötte.  

Erre most joggal mondhatjátok, hogy ha én is ilyen helyzetbe kerültem, akkor hogyan akarok én bármiféle tanácsot is adni!?

Azért én mégis megpróbálom. Ki-ki eldönti, hogy tudtam-e segíteni vagy sem.

Visszatérve az én példámhoz, (ami igen csak kiváltságos helyzet) amíg az ember nem foglakozik számlákkal, munkába járással, hiteltörlesztéssel, és még sorolhatnám mi mindennel, addig viszonylag könnyen megtudja tartani az egyensúlyát.

De abban a pillanatban, ahogyan kilépünk a "való világba", és meg kell küzdeni az előbb felsoroltakkal, amihez jön még néhány olyan apróság, hogy a szomszéd, aki azt mondta hogy..... a közértes aki nem köszönt, vagy (feltudnék sorolni pár "apróságot" amit nap mint nap megtapasztalunk nagy bevásárlóközpontjaink vásárló "ellenes" eladóitól,  de nem teszem, gondolom már mindenkinél megjelent néhány foszlány)..... a varrónő aki csúnyán és még drágán is csinálta meg amit elvállalt, az anyánk, vagy az apánk, aki sohasem ismerte el az eredményeinket, sőt......,a barátunk, vagy barátnőnk, aki visszaélt a bizalmunkkal, a munkahelyünk ami lehet hogy megszűnik, vagy éppen felvették a sokkal kevesebbet tudó, de jó testi adottságokkal bíró "Micikét"..............

Ha belegondolunk, ezek a dolgok egyenként nem nagy jelentőségűek, de van ennek egy mechanizmusa: mégpedig az, hogy amikor a pénztáros vagy a pultos kelletlenül szól hozzánk, és nekünk ettől rossz érzésünk van, és elkezd bennünk felmenni a pumpa.........akkor ez valójában azért történik, mert történt egy hasonló a múlt héten, vagy a múlt hónapban, meg 2 évvel ezelőtt is, meg gyerekkorunkban is volt valami hasonló, nem is kell hogy az egy boltos sztori legyen, csak egy olyan amikor úgy bántottak bennünket, hogy 1. nem "érdemeltük" meg, 2. nem volt lehetőségünk tisztázni,

3. nem volt lehetőségünk kikérni magunknak vagy megbeszélni a másikkal,  csak lenyeltük a dolgot és mint egy nyakláncon a szép gyöngyszemek úgy fűztük fel őket magunkban. Ha erről a láncról, sohasem veszünk le gyöngyöket, csak mindig teszünk rá, akkor egyszer csak tele lesz és akkor borul a bili. Hogyan lehet levenni gyöngyszemeket? Rendkívül sok, alternatív megoldás létezik. A baj inkább az, hogy azt várjuk, vagy reméljük, hogy elmegyünk egy "kezelésre" és holnapra minden bajunk elmúlik. De ez sajnos nem így van!!!! Hatalmas belső munkának, átalakulásnak, szemléletmód váltásnak kell kísérnie, bármilyen kezelést is vegyünk igénybe. 

Amit én tenni szoktam abban az esetben, amikor jelzésként fáj valamim: előveszem az én kis "BIBLIÁMAT" , illetve van már több is, és elkezdem megkeresni, hogy mi is az a dolog ami a háttérben meghúzódik. Majd igyekszem ezeket feldolgozni magamban, magyarázatokat találni, megválaszolni a belső kérdéseket. 

BIBLIÁIM: 

• Mit árul el a betegséged? Kurt Tepperwein
• A lélek nyelve a betegség. Ruediger Dahlke
• A betegség mint szimbólum. Ruediger Dahlke
• Lelki eredetű betegségek lexikona. Jacques Martel
• A betegség jelentése és jelentősége. Thorwald  Dethlefsen Ruediger Dahlke

Az első és legfontosabb a szemléletmód váltás!!!! Nap mint nap azt tapasztalom, hogy emberek azt a mintát követik, tudatosan, vagy tudat alatt, talán már reflex szerűen, hogy : Megdobnak kővel és dobjál vissza egy féltéglát. Nem mondom, hogy nem kell, hozzá némi önfegyelem, némi megbocsátó szándék,  némi hajlandóság arra, hogy beleéljük magunkat a másik helyzetébe, ahhoz, hogy ne reagáljunk azonnal úgy, hogy ha már minket bántottak, akkor ezt visszaadjuk kamatos kamattal. Valójában nem is érünk el vele semmit, nem oldjuk meg a konfliktust, csak elmérgesítjük. Fűzögetjük a gyöngysorunkat, sőt a a másikét is. Nekem az az elvem, hogy nem kell nekem megbüntetnem azt, aki tett ellenem valamit, megbünteti őt a sors pont eléggé. Sokkal inkább azt kell megvizsgálni, hogy miért is kerültem szembe ezzel az emberrel, mire is akart engem ez a szituáció megtanítani. Ha ezt sikerül kibogozni, rájönni a miértekre, akkor sikerülhet a jövőben nem szembetalálkozni egy ilyen szituval, vagy esetleg egy percen belül beugrik, hogy hoppá, ilyen dolog már történt velem, miért is, mit nem tettem, vagy mit tettem, vagy mire figyelmeztet ez a helyzet. És máris nem megyünk bele teljesen, nem fűzzük fel a gyöngyünket, megtudjuk tartani a középpontunkat. Ehhez sok-sok gyakorlás, önfegyelem, kell!!!! De tapasztalatból mondom, hogy meg lehet csinálni, minél többször próbáljuk, annál könnyebben. 

 

A következő helyen számomra a mozgás áll, vagy nevezzük edzésnek. Erre is van számtalan példám, hogy amikor úgy éreztem, hogy a fejem felett összecsaptak a hullámok, amikor napokon keresztül csak sírni tudtam, és nem láttam meg a megoldást, akkor egy óra edzés után, mintha kicseréltek volna. Levezetődött a feszültség, mintha valaki belül jól megrázott volna (vagy talán én ?), de arra elegendő volt, hogy elkezdjem megvizsgálni, hogy mit lehet tenni, mit kell tennem ahhoz, hogy megváltozzanak a dolgaim. 

A kreatívkodás is nagyon-nagyon jó hatást tud elérni abban, hogy helyreálljon az ember önértékelés, önbizalma,megfeledkezzen a napi problémákról. Nem beszélve arról, hogy ha kikerül a lakásba valahová a kész mű, akkor arra ránézve, nap mint nap újra tudjuk élni azt a jó érzést, amit a készítésekor éreztünk. 

A lelkünk kényeztetése, én azt mondanám napi feladat. És itt nem a különböző wellness dolgokra gondolok, mert azt napi szinten megvalósítani szinte lehetetlen. Hanem olyanra mint pl.: Én a pici fiam miatt nagyon korán kelő vagyok, ami annyit tesz, hogy már reggel 5-kor iszom a kávémat. Ilyenkor meggyujtom az asztalon lévő gyertyát, egy két mécsest, és egy füstölőt, vagy valamilyen illó olajat párologtatok. Ez az egész, nem vesz igénybe, kettő percet sem, de nekem ettől mosolyog a lelkem és jól indul a napom. Este amikor besötétedik, ismét gyertyát gyújtok. Erre én sosem tudok ráunni. De napközben egy kellemes kis zene, egy finom tea, egy kis lecsi-fecsi a facebookon, vagy blog írás, mind-mind kizökkentenek abból, ami az aktuális fejfájást okozó gondom. 

A mandala festésnek, egy kirándulásnak ( az én kedvencem a Börzsöny), néhány óra egyedüllétnek, egy jó könyvnek (lehet az regény, vagy spirituális jellegű) de még az interneten való keresgélésnek is, ha azt olyan szándékkal tesszük (mert akkor olyan oldalakra visz el), olyan hatása lehet az életünkre, ami megjobbítja, elmulasztja, vagy enyhíti a fájdalmainkat. 

Sav: maró, keserű,

Savanyú (emberi viselkedés): kelletlen, kényszeredett, elkeseredett, negatív beállítottságú,

Az elsavasodással kapcsolatban az egyik "bibliámból" szeretnék idézni. 

Savasodás- Acidózis

Az acidózis hátterében a lelki keserűség áll, melynek oka egy olyan helyzet feldolgozásának az elutasítása, ami tudat alatt nyomaszt bennünket, testi szinten pedig oly módon jelentkezik, hogy a vér és a sejteket nedvesen tartó folyadék eltolódik  a savasság irányába. Feldolgozni, integrálni azt jelenti, hogy meg kell oldanunk, kezelnünk kell minden olyan problémát, konfliktust, amely zavar bennünket, amelyet elutasítunk vagy megmérgezi életünket. Tegyük fel a kérdést: melyik az az érzelmi szituáció, amely felemészt, és ilyen nagy keserűséggel tölt el bennünket? Talán éppen olyan élethelyzetet élünk meg, amely az édesanyánkhoz fűződő kapcsolatunk fájdalmas emlékeit hozza a felszínre. Vagy a gyermekeinkkel, barátainkkal, esetleg olyan munkatárssakkal szemben érzünk elégedetlenséget, akikhez anyai, vagy szinte anyai viszony fűz. A metabolikus acidózis (anyagcsere okozta savasság) arra utal, hogy az életet keserű dologként éljük meg. A légzési acidózis azt jelenti, hogy a légzés során nem megfelelően választjuk ki a szén-monoxidot- ebben az esetben inkább a környezetünkkel, a minket körülvevő emberekkel szemben élünk meg keserűséget. A tejsavas acidózis pedig a vérben található tejsav túl nagy mennyisége okozza. A vér "szállítja" az örömet, ezért ezek a betegségek arra utalnak, hogy az élettel szembeni keserűséget nagyon mélyen és intenzíven éljük meg. 

A megoldás: El kell fogadnunk, hogy az élet különböző helyzeteit a szívünkkel vizsgáljuk és kezeljük, még akkor is, ha azok irritálnak, vagy nyugtalanítanak  bennünket. Az elfogadással és befogadással (tudatos nyitással a világ felé) elkerülhetjük ezeket a betegségeket, melynek nem csak megélése, de kezelése is fájdalommal jár. Oldjuk meg az élet kínálta szituációkat, hogy több örömben legyen részünk, szabadabbnak érezhessük magunkat és belső békére leljünk. 

Kellemes estét! Jó olvasgatást!