Újrakezdés

Az újrakezdés

Egy kis aláfestő zene:https://www.youtube.com/watch?v=CnAIS8ISzEE&list=PL7F90A4714855798C

Az előzmények: kb. két évvel ezelőtt egy nehezebb időszaka volt az életemnek, ami persze kihatott az egészségemre is. Mivel nem vagyok egy "nagy" orvoshoz járó, így magamat kezdtem el gyógyítgatni. Én azt vallom, hogy az EGÉSZ-ség egy több lábon álló dolog. Testi-lelki-szellemi szinten is foglalkoznunk kell magunkkal ahhoz, ha egészségesek szeretnénk lenni. Egyik sem fontosabb a másiknál, és egyik sem működik a másik nélkül.

Amit tettem: én, aki egy elég anti mozgásos emberke voltam, elhatároztam, hogy futni kezdek. De rögtön megfogalmazódtak a következő dolgok is bennem.  Micsoda ötlet???? Biztos, hogy ezt akarom, vagy csak szeretnék csatlakozni a "trendi" nők csoportjához? Mikor fogok rá időt találni? (hiszen egy pici gyerek mellett, nem könnyű "énidőt" találni) 

Sosem fogom

elfelejteni az első néhány alkalmat, amit én futásnak neveztem. A csiga röhögve, talán két kört rám tudott volna verni menet közben. Az első "köreim": az utcánk,  ami 1km hosszú, majd át a mellettünk lévő utcába, és vissza haza, ez nagyjából 2km. Ezt a távot 45 perc alatt sikerült megtennem. A végére azt hittem meghalok, de mentem másnap is, és harmadnap is. Csak az esti késői órákban tudtam futni, amikor a kicsi fiam elaludt. Nem volt könnyű megtalálni azt a időpontot, amikor magára tudom hagyni. Most talán lesznek néhányan akik megbotránkoznak rajta, hogy hogyan lehet egy pici gyereket egyedül hagyni, és persze némi lelkiismeret furdalásom nekem is volt, hogy otthagyom az alvó gyereket  a házban, de szerencsére egyetlen egyszer sem ébredt fel. A nagymamám mindig azt mondogatta: "amire időt akarsz szakítani, ami fontos annyira, arra fogsz is időt találni." Hát....én így találtam meg.
Az esti futásnak az volt a hátránya, hogy a futás olyan szinten "felpörgetett", hogy órákig nem tudtam elaludni.. Reggelente a kicsi elég korán kelt, és így egyre rövidebbé váltak az éjszakák.
A futás egyre jobban ment, egyre jobban éreztem magam, és ez egyre jobban motivált, hogy ne hagyjam abba. Nem mondom, hogy nem volt izomlázam, sőt mivel azt sem tudtam, hogyan kell futni (merthogy ennek is van technikája), így a térdeim is odalettek kissé. A nyár végére, szabályosan megszerettem a futást!!!

Elkezdtem odafigyelni arra is, hogy megigyam a napi legalább 3 liter folyadékot, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen a futás után, szinte majd egy liter víz is lecsúszott, rövid idő alatt. Mindez sport nélkül átkozottul nehéz tud lenni. (Azt is kipróbáltam.) Akkor,  a napi 1-2 pohár víz megivását kellett  felemelnem  1 liter, majd 1.5 literre. Sokáig 2 liternél többet képtelen voltam meginni. E nnek alapvetően az volt az oka, hogy a sok-sok folyadéktól, törpe vízerőmű lettem. Én aki utáltam bevásárló központokban, nyilvános vécékbe elmenni, nem kis kihívást jelentett. Viszont azt is éreztem, hogy a dehidratáltság miatt, sokkal fáradtabb voltam a nap végére. Sőt, sokszor eszembe jutott egy fogyókúrás műsorból egy mondat: hogy nem éhes vagyok, hanem szomjas.  Így győzött az ésszerűség.

 Minden nap készítettem magamnak egy gyümölcsből-zöldségből álló turmixot (smoothiet), és abból is lecsúszott kb. egy liter.

Mi is az a SMOOTHIE????

 

A smoothie vagy más néven zöld turmix, igazi reggeli klorofillbomba, ideális "BELSŐ DEZODOR".. :)

A klorofillt a növények „vérének" is nevezik, mert molekulaszerkezete és kémiai összetétele csaknem azonos a vér hemoglobinjáéval. Erőteljes természetes méregtelenítő anyag. Antibakteriális hatású. Technikai értelemben nem számít ugyan vita­minnak, mégis ma már széles körben elfogadott nézet, hogy a klorofill fontos része az optimális táplálkozásnak.

A klorofill a szervezetben valóságos belső dezodorként működik. Napjainkban, amikor az ember minden igyekezete ellenére igen erőteljes a környezetszennyezés, különös fontosságra tesz szert a klorofill ama tulajdonsága, hogy segít eltávolítani a testünkben felgyülemlett szennyező anyagokat. 

Bővebben: http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2014/05/smoothie.html

Kipróbáltam a nyers evést is, ami annyit tett, hogy semmilyen főtt ételt nem ettem. Hihetetlenül aktív, fitt, energikus voltam. Egyre jobban és jobban éreztem magam. Persze nem mellesleg fogytam is elég sokat.

Miben, miért jó a NYERS TÁPLÁLKOZÁS????

 

Főzve vagy nyersen? 

 

Ismert jelenség, hogy főtt étel fogyasztása után pár perccel, szervezetünkben elszaporodnak a fehérvérsejtek, mintha fertőzés ért volna bennünket, mintha valamilyen támadás készülődne. Ezt nevezik emésztési leukocitózisnak. Ez az állapot evés után körülbelül egy óráig tart, és ezzel magyarázható az étkezés utáni ólmos fáradtság érzése. Kell ez nekünk?

Bővebben: http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2014/05/nyers.html



Rengeteget sétáltam a kicsi fiammal miközben ő nagyokat aludt, hiszen még csak két éves volt. Én közben tudtam olvasgatni, foglalkozni a "belső" dolgaimmal, gondjaimmal. Végül is ebből a nehéz időszakból, életem legszebb nyara lett.

Ettől a nyártól kezdve, hosszabb-rövidebb megszakításokkal kísérve, de rendszeresen futok. Ma már nem okoz gondot a 12km lefutása sem, és nem csiga tempóban. Erre már csak azért is büszke vagyok, mert idén már a 44-et töltöm, két szívműtét és a szívem számtalan újraindítása az, amiken már túl vagyok.

Na de akkor mi az ÚJRAKEZDÉS???????????????

Amikor elhatároztam, hogy leírom az újrakezdésem történetét, azon morfondíroztam, miért is hagytam abba kb. másfél-két hónapja a futást?! Hiszen tudom, hogy mennyire jó a testemnek és a lelkemnek is.Télen még a hideg reggeleken is nekiindultam.

Az elmúlt  két hónap alatt, sokszor eszembe jutott, hogy futni kéne......, de nem, nem indultam el. Miért???? Nem volt motiváció, nem volt "kényszerítő körülmény", nem volt erő????? Talán mindegyik........Plusz még elkezdődtek a kerti munkák is, amik eléggé "lefárasztottak". Ez persze csak kifogás, én is tudom:))))))

Az aki bármit is sportol (nem versenyszerűen)  tudja, hogy ha abbahagyja néhány napra is akár, sokkal nehezebb újra ugyanarra a szintre visszahoznia magát, hogy a teste néhány nap alatt úgy el tud tunyulni, hogy komoly kihívás az újrakezdés. Hát még 2 hónap után!

Edzésterv kezdő futóknak

 

A következő tréningprogramot Bud Coates, a Pennsylvania állambéli Emmausban lévő Rodale Press egészségügyi tanácsadója és négyszeres olimpikon maratonista készítette. Coates minden tavasszal szervez egy tízhetes tréninget abszolút kezdőknek - vagyis olyanoknak, akik egyáltalán nem futnak, és megtanítja őket arra, hogy fussanak le öt kilométert megállás nélkül. Ha követi az útmutatást, ön is képes lesz ugyanerre!

Bővebben:  http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2014/05/edzesterv-kezdo-futoknak-kovetkezo.html

 

Mégis mi indított el ismét?

Hát....., úgy történt, hogy felvettem egy térnadrágomat, amiben a múlt évben sokat kerékpároztam. És....majdnem elájultam.....alig tudtam begombolni. Éreztem én, már előtte is, hogy kicsit jobban "kitöltöltöm" a ruháimat a kelleténél, de nem vettem róla tudomást. Na ez megtette a hatását, MEGLETT A MOTIVÁCIÓ!!!!!! Arról nem is beszélve, hogy csatlakoztam egy csoporthoz https://www.facebook.com/godolloikacogok?fref=ts és nap mint nap elolvastam a lelkesítő bejegyzéseket, és éreztem, hogy IGEN, IGEN, IGEN FUTNI JÓÓÓÓÓÓÓ.

Motiváció????

 

Mielőtt elkezded olvasni a Motivációs anyagot, kérlek válaszolj néhány kérdésre, lehetőleg úgy, hogy le is írod a válaszokat.

· Mi jut eszedbe a motivációról? Írj le mindent ami csak az eszedbe jut.

· Mi jut eszedbe a célkitűzésről?

· Volt-e már olyan, hogy kitűztél egy célt, és megvalósítottad?

· Ha volt, akkor hogyan (mit tettél, hogy sikerre vidd az elképzelésedet)?

· Olvastál-e már bármit motivációs és célkitűzés témakörben?

· Ha igen, akkor mit és mi volt a legemlékezetesebb gondolat benne?

· 10-es skálán, mennyire érzed, hogy ezt az egészet jó lenne átugrani és nekikezdeni már végre a komoly munkának? 

Bővebben: http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2014/05/motivacio-mielott-elkezded-olvasni.html


 1-ső nap, április 28: Én vagy reggel korán szeretek futni, vagy este, amikor már majdnem sötét van. Így, ezen a napon este 8 óra körül felvettem a futós "szerkómat" (sport melltartó, póló, izzasztó nadrág, hosszú nadrág, szélkabi, ja és a jó kis futócipőm) és 8.20-kor útnak indultam. Még az utca elejére sem értem, ami 800m, és már azon gondolkodtam, "minek ez nekem", mi a fenét keresek én itt, mit találjak ki, hogy vissza mehessek"?????? De nem, erőt vettem magamon, és mentem tovább. Irtó lassan, nyögve nyelősen, de mentem. Kifutottam a kikötőbe, nagy lihegve, és mert látni akartam  a Balatont esti fényeiben, lementem a partra. Hihetetlenül punnyadtnak, erőtlennek éreztem magam. Úgy lihegtem, mint egy kutya, aki a gazdi mellett fut, míg az intenzíven teker. A partom nekilendülve rájöttem, hogy na ez nem volt jó döntés, nem kellett volna kijönnöm a partra. Ugyan a  túlpart fényei nagyon szépek voltak, de sajnos az én oldalamon a közvilágítás éppen szünetelt. Az első néhány 100 méter után, minden thrillerben látott jelenet beugrott egy-egy pillanatra. Bármennyire is igyekezetem valami szépre gondolni, nem ment. A félelem egyre erősödött bennem, pedig nem vagyok egy félős csajszi. Ez addig jutott, hogy egy hatalmas nagyot estem. De azonnal felugrottam, és már mentem is tovább. Megütöttem a tenyerem, a térdem, az arcom. Az volt a fura, hogy hasonló helyzetben, biztosan sírva fakadok.......most nem, csak mentem tovább. 1 órát futottam, majd 50 felülés, és 50 lábemelés. Alig vártam, hogy lefekhessek és a feldagadt térdemet pihentessem. Szinte mozdulatlanul feküdtem végig az éjszakát, mert nagyon fájt.

2-ik nap április29: Egy nehéz éjszaka után, mégis sokkal fittebben ébredtem. Tudom, hogy egy alkalom futás után, nem lehetek fitt, de az elmém, mégis azt sugallta, hogy jobban vagyok, hogy a testem alkalmazkodik ahhoz amit szeretnék elérni. Fura módon, izomlázam nem volt. Estére a lelkesedésem alábbhagyott, de 8.10-kor útnak indultam. Elhatároztam, hogy a félelmem leküzdésére teszek egy kísérletet, és ismét arra futok, ahol előző nap úgy féltem. Annyi különbséggel, hogy ellenkező irányba indultam neki az aznapi távomnak, így még viszonylag világosban túljutottam a "rettegett" helytől. Jól megnéztem, hogy hol estem el. Sehol egy lyuk, vagy bármi amiben megbotolhattam. 

Megint nagyon nehezen ment a futás, de azt mondogattam: Megtudod csinálni, megtudod csinálni, megtudod csinálni. ÉSSSSSSSSSSS, MEGTUDTAMMMMMMMMMMMMMMM!!!!!!!!!!!! Ugyanazt a távot, 5 perccel rövidebb idő alatt. Jutalmul 50 felülés helyett 100-at csináltam, és 50 lábemelést.

3-dik nap április 30: Ma ismét sokat kertészkedtem, sőt a vacsihoz megittam 2 pohár vörös bort, de ennek ellenére, ma is elindulok futni. Kicsit hosszabb távot tervezek. Meglátjuk.... 8.10-kor útnak is indultam. Ismét a "félelmetes" hely felé vettem az utam, mert nehogy már hagyjam magam legyőzni..... A hosszabb távból az lett, hogy az egész nap készülődő vihar, futásom kellős közepén, beteljesítette önmagát. Nagyjából a "köröm" felénél, már akkora villámok, és mennydörgés volt, hogy tudtam, bármennyire is szedem a lábam, ebből elázós futás lesz. Így is lett......Nem is akármennyire. ÉSSSSSSSSSSSS EGYSZERRRRRRRR CSAKKKKKK LESZAKADTTTT AZZZZZZ ÉGGGGGGG!!!!!!! Mintha dézsából öntötték volna,

borsónyi jéggel kísérve. Na gondoltam ez nem játék, így behúzódtam egy étterem terasza alá. 5 perc múlva úgy ítéltem meg, hogy útnak indulhatok, mert esni ugyan esett, de nem annyira, és hát ki tudja meddig fog esegetni. Kezdetben pocsolyakerülgetős, majd bokáig pocsolyába megmártózós, bugyiig elázós, végül a férjem által autóval kimentős futás sikeredett. Sajnáltam, hogy nem sikerült a kitűzött távot teljesíteni, de amit lehetett  megtettem. HURRÁ, HURRÁ, HURRÁ.


A jó kis elázós futás után, következett néhány nap kényszer pihi.

4-dik nap május 5: Vasárnap az Anyák napi köszöntő  után egyedül mentem haza, kaptam néhány nap pihit. Mert bármennyire is szeretek gondoskodni, sütni-főzni, gyerekezni, akkor is szükségem van néha egy kis feltöltődésre. Számomra az egyik legpihentetőbb, amikor egyedül lehetek. Hétfőn reggel, egy hirtelen ötlettől vezérelve, magamra kaptam a futós ruhámat, és útnak indultam. Olyan helyen lakunk, hogy tőlünk pár száz méterre már csak egy lovarda van, illetve az előttünk lévő utca után csak kaszáló. Én aki nem szeretek nappal futni, és nem szeretek földön, homokban futni, csak aszfalton, most mindennek ellentmondva, reggel 8.30-kor indultam neki, és pár perc múlva, már a homokban találtam magam. Elfutottam a Máriabesnyői Nagytemplomhoz, majd tovább a "Magyar falunak" nevezett lakóparkig. Itt gondolkodtam, hogy fussak-e tovább vagy elég lesz mára ennyi. Győzött a bennem lévő kihívás, hogy na nehogy már ......, így mentem tovább. Nem sokáig bírtam, mert gödöllői dombság lévén elég sokszor kell felfelé futni. Kicsit több, mit egy óra lett a napi teljesítésem. Menet közben, arra jöttem rá, hogy ha reggel futok, akkor amennyi erőm marad napközbenre, annyit fogok beosztani, míg ha napközben teszem a dolgom, akkor lehetséges, hogy estére nem marad lelkesedésem és affinitásom a futásra. És nem mellesleg, aktívabban is teszek-veszek, miután a futás felpörgetett. Na ez lett a mai nap nagy felismerése! :)

5-dik nap május 6: Mivel még mindig egyedül voltam itthon, így a reggeli kávézgatás, facebookozás után, ismét felkerekedtem. Az útvonal ugyanaz volt, de most már jobban élveztem, így fotókat is készítettem. Egyre inkább képes vagyok arra, hogy élvezzem a futást, és ne valami "kényszeres" dolog legyen, hogy mennem kell, hogy csinálnom kell. Maximalista ember lévén, nehezen tudom a dolgokat "csak úgy" csinálni, nekem tökéletesen kell csinálni. Most pedig az történt, hogy időnként megálltam, és csodáltam a fákat, a pillangókat, a madarak hangját, a tücskök ciripelését. Tudom, hogy az egyik legjobb alakformáló a futás, de ugyanolyan jó "lélekformáló" is. Hiszen a futás monotonitása az egyik legjobb eszköz a "meditáláshoz", az erdő csendjéről, békességéről már nem is beszélve. Amikor ezt így "lefuttattam" magamban, olyan öröm, béke, boldogság  és szeretet, öntött el, hogy szinte sírni tudtam volna. Milyen kevés is elég tud lenni ahhoz, hogy az ember BOLDOG legyen. Ahogyan haladtam egyre beljebb az  erdőbe, egyszer csak egy magaslesre lettem figyelmes. Na nekem ezt látnom kell, így arra vettem az irányt. Ésssssssssss................, tőlem néhány méterre, éppen egy őzike iszogatott. Ha másért nem is, ezért mindenképpen érdemes volt ma útnak indulnom. Szinte repkedve indultam ismét hazafelé.

6-dik nap május 7: Szerdán reggel kicsit, nagyon nem volt kedvem felvenni a futócipőt, amiből azután az lett, hogy 9.30-kor kaptam össze magam, hogy na elég legyen, és tessék indulni MOST!!! állapot.... Addig nehéz csak, amíg el nem indulok, amíg meg nem teszem az első néhány száz métert. Utána már visz magával a lendület, az aznapi célkitűzés. Minden nap amikor nekiindulok, egy picivel távolabbi célt jelölök meg, mint az előző nap amennyit mentem. Rendkívül csodálom azokat, akik 20-30 km-ket tudnak lefutni. Mind kitartásban, mind pedig állóképességben fantasztikus amit csinálnak. Persze én sem panaszkodom, hiszen a csigalassú 2km-ből, csak-csak eljutottam a 12km-ig is akár.

Csak hogy ne legyen olyan uncsi a futás, így új célt jelőltem ki magamnak mára. Irány a Babati horgásztó. Lehetséges, hogy azokban az időpontokban amikor én futok senki sem ér rá, de még nem találkoztam egyetlen futó vagy sétáló társsal sem. Eddig csak kocsival voltam itt a horgásztónál, illetve egy kicsit feljebb található forrásnál. Nagyon jó érzés volt, hogy már eltudtam idáig futni. Csodaszép volt a látvány, az egésznek a filingje, olyan.......olyan már-már mesébe illő.
Hazafelé egy picit, pestiesen szólva "becsúszottasportszelet", mert nagyon fura lábnyomokat láttam a homokban, amik odafelé még nem voltak ott. Nem vagyok egy nyomkövető, sőt a biológiával is hadilábon állok, így fogalmam sem volt róla, hogy mi járhatott előttem a homokban. Picit örültem, amikor a megláttam a lakópark házait. Ez most több lett, mint egy óra, de sebaj, a lényeg, hogy ma is megtettem magamért, a testemért, a lelkemért, amit csak tudtam.

Csütörtökön reggeltől késő délutánig jövős-menős napom volt, így a futást már nem tudtam beiktatni.


7-dik nap május 9: A reggeli program: ovi, piac, közért......szóval a rutin feladatok. Mire hazaértem úgy éreztem, hogy szét megy a fejem és minden idegszálam pattanásig feszült. Előző nap kineziológus barátnőmmel találkoztam, és ahhoz képest, hogy úgy mentem oda, hogy "IGEN, JÓL VAGYOK, MINDEN GÖMBÖLYŰ", néhány perc beszélgetés után máris egy általa feladott házifeladatot körmölgettem, és tovatűnt a nekem semmi bajom érzés. Persze ezek jó dolgok, hiszen a fejlődésemet szolgálja, és ő csak segít feltárni azokat a dolgokat, amikre én nem vagyok hajlandó ránézni. Viszont ennek hatására, beindult az "agyalás", amire egyébként is hajlamos vagyok. Bármennyire is tudtam, hogy ha most elmegyek futni, akkor nem érek oda a fél 12-es "randimra", mégis futócipőt kaptam magamra és usgyi. Annyira hajtott a belső feszültség, hogy nem hogy rövidebb távot csináltam volna az idő rövidsége miatt, hanem még hosszabbra nyújtottam. Minden percem ki volt számolva, és talán pont ezért, visszafelé feladták a lábaim. Szinte nem is tudtam futni, csak sétálni. Na-ná, hogy elkéstem. Csak néhány percet, de mivel én utálok késni, sőt......, nagyon kellemetlenül éreztem emiatt magam. Viszont az az elképesztő belső ideg, szerte foszlott. Sosem gondoltam volna, hogy a tornából felmentett kislányból, egyszer a FUTÁS SZERELMESE LESZ.

8-dik nap május 12: Ma, rendesen meg kellett küzdenem az elemekkel. Olyan szembe szél fújt, hogy alig haladtam előre a nyílt terepen. A tegnapi hatalmas eső hatására pedig, a pocsolyák szinte összefüggő felületet képeztek néhol. De én kemény vagyok és rendíthetetlen, így ha néhol csiga lassúsággal is, félve, hogy

elcsúszom, még haladtam. Ismét arra vettem az irányt, ahol az őzikével találkoztam. A gondolatimba mélyedve, egyszer csak egy fura, oda nem illő hangra lettem figyelmes. Hátra néztem, és egy autó volt tőlem már alig pár méterre. Nem is értettem, hogy hogyan tudott ilyen halkan jönni, hogy nem vettem észre. Vagy ennyire "máshol" jártam? Elérkeztem oda, ahol az őzikével "futottam össze" néhány napja, és mivel nem voltam még a félidőmnél sem (60 perc a minimum amit futok, ha már elindultam), így tovább indultam. Elérkeztem egy négyes kereszteződéshez és valami fura érzés kerített a hatalmába. Megálltam, és szép lassan körbeforogva kerestem a "dolgot", amitől olyan "furin" érzem magam. /Amit most lefogok írni, az néhány embernél biztosan kiveri a biztosítékot, és talán csak annyit mond: ennek a nőnek nincs ki az összes kereke. /
Szóval forogtam körbe, hol nyitott szemmel, hol pedig csukott szemmel, várva a "csodát"........ Hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat különleges érzése, hogy a racionális énemen felülkerekedjen a misztikum. Ami egyáltalán nem áll tőlem távol. Nem tudom hanyadik kőrnél tartottam, mikor egy olyan kép jelent meg bennem, hogy angyalok repdesnek körülöttem, és a fák mozgásának hangja pedig az angyalszárnyak suhogása. Úgy éreztem, hogy látom őket, hogy ha kinyújtom a kezem, megtudom érinteni. Annyira "megrészegített" az érzés, hogy szinte eldőltem mint egy krumplis zsák. Ezek után nem tudtam tovább menni, inkább hazaindultam. Egész nap a hatása alatt tartott ez az élmény.

 

Mi is az a Vision board  és mi köze a futáshoz?

Sok-sok évvel ezelőtt (22), amikor megismerkedtem az Amway-el, az első "feladataink" egyike az volt, hogy készítsünk egy olyan "táblát", vagy kartonpapírt, amire azokat a dolgokat írjuk fel, és újságokból, képeslapokból, olyan képeket vágjunk ki, és ragasztunk rá, amik azt szimbolizálják, amit elszeretnénk érni, amik inspirálnak bennünket.

 Majd néhány éve olvastam  Rhonda Byrne bestsellerét, a Titokról. A Titok tette a világon mindenhol ismertté a “vision board”-ot (vagy esetleg “dream board”-ot), azaz egy a céljaidat összegző táblát.

Rhonda szerint ahhoz, hogy elérd a céljaidat, nem kell nagyjából mást tenned, csak elképzelned, hogy már el is érted őket. Ehhez pedig legfontosabb eszközként azt javasolja, hogy keress képeket, melyek azt ábrázolják vagy szimbolizálják, amit szeretnél (mondjuk luxusvilla vagy sportkocsi, bombajó alak, szerelmes pár, pénzköteg, stb.), ragaszd a képeket egy táblára, és utána  már csak hinned kell benne, hogy az álmaid megvalósulnak. Na és persze "fizikálisan" is lépéseket kell tenned, hogy a céljaidat elérd, de az első lépés, hogy megálmodd, hogy elképzeld, hogy egyáltalán tudd, hogy mit szeretnél.

Bővebben:http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2014/05/motivacios-tabla.html

A futásnak számtalan előnye van, és hát.....van néhány olyan el nem hanyagolható dolog ami, nevezzük úgy, a futás mellékterméke. Ilyen például az, legalábbis nekem, hogy futás után, olyan szagom van, mint egy komplett középiskolai fiúöltözőnek. A ruháimból egy idő után már kimoshatatlan.

A másik pedig, hogy egy órás futáshoz, valójában kettő órára van szükség. Azért, mert fel kell rá készülni, fel kell öltözni, majd futás után fürdés, hajmosás, és hosszúhajú lévén félóra hajszárítás. Persze kapkodva kihozható kevesebből is, de én szeretem mindennek megadni a maga idejét, ha már csinálom. Nekem jól esik a kádban néhány perc relaxálás, valami nyugtatós zenére.

A mozgás

A mozgásszegény életmód jelentős szerepet játszik a mai modern, civilizált világ betegségeinek java részénél.

Mindig van valami jó kifogásunk arra, hogy ma miért nincs időnk mozogni, pedig már napi fél óra is jótékonyan hat az egészségünkre. 

Bővebben: http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2014/05/v-behaviorurldefaultvmlo_18.html

Súlytöbblet-Elhízás-Kövérség

 

A gyöngédség és meghittség utáni vágy testileg „éhség­ben" nyilvánul meg, s ha ezt csillapítjuk, érzékelési felületünk, azaz a bőrünk kitágul. Ezáltal elméletileg az esélyünk is megnövekszik, hogy „érintkezésbe" kerüljünk egy másik emberrel. Ráadásul a tekintélyes testalkat maga is biztosíték arra, hogy észrevegyenek minket.

Ha lebetegszünk számos esetben gyorsan valami gyógyszerhez nyúlunk, ahelyett hogy magunkba tekintenénk és megkeresnénk betegségünk valódi, lelki okait.

Kicsit furán fog hangzani, de először össze kell velük barátkoznunk! Meg kell próbálnunk úgy tekinteni rájuk, mint egy üzenetre, amit a szervezetünk küld felénk! 

Bővebben:http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2014/05/sulytobblet-elhizas-koverseg-manapsag.html

9-dik nap május 19. Igen, igen, eltelt egy hét amíg nem futottam. Azt hiszem talán még mindig nem vagyok igazi vérbeli futó. Hiszen az elmúlt néhány nap finoman szólva is gyalázatos időjárása elég volt ahhoz, hogy engem visszatartson. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy ügyesen írtam magamnak egy jó kis "programot" a fejemben, hogy ha megázom futás közben, tuti beteg leszek. (van még min dolgoznom!!) Arról nem is beszélve, hogy a pici fiam beteg volt és nem tudtam egyedül hagyni. Tegnap amikor már jól volt, megkérdeztem tőle: Elmehet anya futni? Mire Ő: Na és akkor ki vigyáz rám? Így közösen indultunk neki. Egyik oldalamon a kutya, a másikon a gyerek bicajjal. Az emelkedő utcákon amikor elfáradt, tolni kellett, hiszen a betegségben eléggé legyengült.  Hát nem volt egy élvezetes futás......, nem is tartott sokáig. 
Ma viszont elment oviba, így 9-kor STARTRA készen indultam is. A szokásos útvonalon indultam, a Babati horgásztó volt az uticél.  Eddigi futásaimkor amikor elértem a Temetőt, akkor rögtön jobbra ki is tértem, hogy ne kelljen elfutnom mellette. Tudom, hogy egy temetőben nem érzi jól magát alapvetően az ember, hiszen csak rossz, fájdalmas dolgok kapcsolódnak hozzá, de bennem ez még hatványozottabb érzés volt.  Ma viszont ez másként történt. Mintha hívogatott volna. Talán egy kicsit morbidul hangzik, de most kimondottan "vágytam" arra, hogy elfussak a temető mellett. Meg is álltam, és inkább sétára váltottam. Úgy jöttek a képek a "fejemben", mintha egy filmet 8x gyorsításban néznénk. Sajnos már a nagyszüleim régen elmentek, de az emlékük mindig velem marad. Édesapám szülei a szomszédunkban éltek, és nagyon sokat voltam velük, náluk. Most is pontosan feltudom idézni a konyhát, ahol a legtöbbet voltam. A nagy konyhaasztalt, aminek a lábtartóján sokat üldögéltem és hallgattam a felnőttek beszélgetését. A felejthetetlen reggelik: vajas kenyér, ablakban nevelgetett snidling hagymával. A másik nagyszüleim rengeteget dolgoztak, gazdálkodtak, így velük kevesebb időt töltöttem, de olyan paradicsomot amit a nagyapám a fóliából hozott be a reggelikhez, azóta sem ettem. Szóval elöntöttek az emlékek, és JÓ volt. 
Sajnos nem tudtam a elfutni a horgásztóhoz, mert elképesztő sár volt, így maradt a a másik verzió, a magasles. A gödöllői dombság emelkedőin futni sem egyszerű, de mindezt úgy, hogy egy hete eső áztatta, hát.......Ma egy kicsit hosszabbra sikerült a futásom, és haza érve, még egy kicsit rá is tornáztam.Így majdnem 2 órás lett a mai edzésprogram. Összességében nagyon jó nap a mai.

Elhatároztam, hogy a héten zöldség és gyümölcs kúrát tartok, hogy egy kicsit tehermentesítsem a belső szerveimet.

Táplálkozás 

Szinte még a csapból is az folyik, hogy nagyon fontos odafigyelnünk a táplálkozásunkra és folyadékfogyasztásunkra. 
Van néhány szabály, amire érdemes odafigyelnünk a táplálkozással kapcsolatban:  
  
Bővebben: http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2012/03/taplalkozas-szabalyai-es-ragas-hogyanja.html

Mai menüm: 
-reggel felkelés után egy kávé, nem erős, de annál több, enélkül nem indulhat el a nap
-fél banán, és néhány szem eper, (Ákos ösztönösen tudja, hogy gyümölccsel kell kezdeni a napot, így közben én is ettem néhány falatot,
-futás után fél liter tisztított víz, benne egy citrom leve
-gyümölcs-zöldség turmix: banán, körte, eper, szárzeller http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/p/egesz.html  (nagyon sokat készítettem, hogy többször is tudjak belőle enni. 
-estére salátát készítek

Ha fogyni szeretnénk, akkor a a mozgáson túl, az étkezésünket is meg kell reformálni. Én abban hiszek, hogy nem néhány napig tartó diétát kell tartani, sokkal inkább érdemes választani egy táplálkozási formát és azt részesíteni előnybe. 

Bővebben: http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2012/10/taplalkozasi-formak.html

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet mást enni, mint amit az a táplálkozási forma ajánl, hiszen ha valamire vágyakozunk és folyton csak megvonjuk magunktól, sokkal rosszabbat teszünk, mintha időnként picit engedünk. Tapasztalatom szerint, egy idő után, megváltozik az igényünk és már nem is kívánjuk azt, amiről előtte el sem tudtunk képzelni, hogy képesek lennénk meglenni ha nem ehetnénk. Én a csokival voltam így, ha nem ehettem valamilyen formában csokit, kitudtam borulni. Ma talán már egy év is eltelik anélkül, hogy csokit ennék. 

10-dik nap május 20: A mai futásom rendkívül nyögvenyelősen, nehezen indult. Talán mert fájt a fejem, talán mert olyan hirtelen felmelegedett a levegő és ezt a szervezetem nehezen tolerálta, talán mert elkezdtem egy kicsit kímélni a szervezetem, és nem ettem mást csak zöldséget és gyümölcsöt. Nem igazán tudom, de az biztos, hogy az első egynegyede a mai távomnak, nem éppen öröm futás volt. Csalódott voltam, már-már dühös, hogy nem megy. Lihegtem, meg-meg álltam, és azon morfondíroztam, hogy minek is megyek tovább. De mégis hajtott belülről valami, és egyszer csak megfordult a dolog. Így visszagondolva, talán elfogadtam, hogy ez a mai nap ilyen. Ma ismét a Babati horgásztó felé vettem az irányt. Megküzdöttem az elképesztő sártengerrel, de GYŐZTEM!!!!! Annyira belejöttem a futásba, hogy nem is fordultam azonnal vissza, hanem még mentem egy kicsit, és megkerestem a forrást, ahová régebben sokat jártunk. Gyönyörűséges a hely, nagyon BOLDOG voltam, hogy nem adtam fel, és eljöttem idáig. Ittam a finom forrásvízből, majd néhány percre leültem az egyik padra, kicsit hallgatni a madarakat. De sajnos ez nem nagyon ment, mert karnyújtásnyira a fák mögött megy az M3-as autópája, és olyan volt, mintha a kellős közepén ültem volna.. Így vissza indultam. Hazafelé egy fontos dolgot tettem, amit szerintem időnként mindenkinek érdemes megtennie. Hálát adtam azért, hogy van két jól működő lábam, ami elvisz nap mint nap olyan helyre, ahová csak szeretném, hogy van fülem, amivel hallhatom a madarak csicsergését, hogy a szívem bírja a terhelést, hogy megtehetem, hogy nap, mint nap olyat tegyek, ami nekem fontos. KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!!!!Nagyon büszke voltam magamra, hogy MEGCSINÁLTAM a mai napot is!!!! Itthon még egy kis hasizom edzés, majd egy kis plank (Noémi kihívása alapján: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.565380923580314.1073741833.108774062574338&type=1

     

Cél 

Mi is a cél??? Mindenekelőtt az, amit valamely cselekvés által el akarunk érni, valamely tevékenységgel megvalósítani. Ebben az értelemben annyi mint szándék, az a gondolat, mely az akarást irányozza.

A cél ok, ha a cselekvés reá irányul, elérése végett indul meg. A cél elérésére választunk eszközöket; az eszköz vagy eljárás célszerű, ha a cél elérésére alkalmas, célszerűtlen, ha alkalmatlan. Céltalan a cselekvés, melynek célja nincs.

A cél szentesíti az eszközt, hamis erkölcsi szabály, mert a cél megköveteli ugyan, hogy elérésére alkalmas eszközöket válasszunk, de ha az eszköz erkölcstelen, azt a cél erkölcsös volta sem tisztíthatja meg a szennyességtől, különben minden bűnt azzal lehetne menteni, hogy valamely távoli erkölcsi célt szolgál.

Bővebben: http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2014/05/celok.html

Mai menüm:  azt hiszem ez a menü nem pont az, ami csirkepörköltön, mákostésztán, és hamburgeren szocializálódott olvasóim kedvencei közé fog tartozni.
Futás előtt nem ettem semmit, így hazaérve készítettem magamnak egy lúgosító italt (mire jó a lúgosítás? http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2012/03/folyadek-fogyasztas-fontossaga.html )
ami egy kávés kanál szódabikarbóna langyos vízben feloldva. Mivel borzasztó íze van, így mindenképpen érdemes mellé odakészíteni egy másik pohárba vizet, amibe bele kell csavarni egy citrom levét, így már elviselhető a végeredmény.
Délelőtt csak gyümölcsöt ettem: eper, banán, körte,
Délután 5-kor készítettem magamnak egy kis......na ez az ami........, szóval..... karfiol, brokkoli aprító gépbe összedarabolva, egy kis lilahagymával, és fokhagymával. Majd egy pici sóval, citromlével ízesítettem. Gombát hasonló képen összeaprítottam, és sóval, borssal ízesíttettem. Egy tányérra összeaprítottam salátalevelet, és ízlésesen elrendeztem rajta az összeaprított dolgokat. Kicsit felturbóztam egy kis paradicsommal, zöldpaprikával, petrezselyemmel. Fantasztikusan finomra sikerült.

A mai nap úgy volt rémes, ahogyan volt. Egy igazi rémes, depis nap. Már az éjszakánk is elég rosszul telt, mert Áki sokat sírt, forgolódott. Nem ébredt fel, hiába kérdezgettem, hogy mi a baj, csak sírdogált. Persze ettől úgy ébredtem, mint aki agyon ütöttek. Hiába is igyekeztem összeszedni magam, nem ment. Azután úgy döntöttem, átadom magam a "depinek", a sajnálatnak. Akik ismernek, tudják, hogy nem jellemző rám, hogy napokig, hetekig, csak sajnálom magam, de ma jól esett, egy kicsit gyengének, "kontrolálaltlannak", erőtlennek lenni. Ennek köszönhetően futni sem mentem. Akartam, de úgy gondoltam, csak szenvedés lenne, így maradtam. Ültem a TV előtt, és történt a semmi. Majd eljött a négy óra és kénytelen voltam összeszedni magam, hiszen mennem kellett a kicsiért. Ő nagyon a jelenbe tud hozni, mellette nincs idő az önsajnálatra. Remélem a holnapi nap jobb lesz!

A bizonyos holnapi nap: reggeli, csomagolás, állatkert a legnagyobb hőségben, majd irány Balatonlelle, kicsomagolás, vacsi, és 8-kor mint akit fejbe vertek, úgy dőltem el és aludtam reggel fél 8-ig,
Nem voltam nagyon fáradt......á dehogy is.

Ma viszont 05.23-án már alig várom, hogy este legyen és végre ismét fussak egy nagyot a Balaton parton.

11-dik nap május 23:   Ahhoz képest, hogy egy héttel ezelőtt még kabátba mentünk el sétálni, mára olyan meleg lett, hogy két bátor férfiember, már a Balatonba is megmártózott. Áki tátott szájjal nézte őket, mivel előtte, mi is kipróbáltuk, és még elég hidegnek találtuk, nem hogy megmártózzunk benne. A kertben azért megtöltöttük a kismedencét, hogy Áki pancsizhasson. Már nagyon hiányzott a mozgás, így tekertünk egy nagyot. Este elég későn, 9-kor indultam el Május első balatoni futására. Nagyon jó volt. Sokat számított, hogy az elmúlt néhány futásom a Gödöllői dombságban volt, nem éppen sík terepen. Most aszfalton, teljesen sík felületen, az esti kissé hűvösödő időben volt. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Ami külön öröm, hogy este Lellén folyamatosan rendőrautó cirkál, egyik utcából ki, a másikba be, így folyamatosan biztonságba éreztem magam. Negyed 11-ig tartott a kocogás, és hihetetlenül feldobott, olyannyira, hogy képtelen voltam elaludni, így nagyon rövidre sikerült az alvás. De sebaj!!!!!! Éljen a kocogás.

Nagyon fontos, hogy folyamatosan motiváljuk magunkat, örüljünk az apró sikereknek. Pl: ugyanazt a távot gyorsabban sikerült lefutni, könnyebb begombolni azt a nadrágot, amit néhány hete még alig tudtunk felvenni, nem lihegünk úgy, amikor iparkodunk a gyerek után az oviból hazafelé.......

Amikor nem úgy nézünk ki ahogyan szeretnénk mi nők, nagyon eltudunk keseredni, és ahogyan ugranak fel a kilók, úgy adjuk fel még a reményt is, hogy lehetünk még karcsúak. Én úgy vagyok vele, hogy amíg nem megyek 60kg fölé, addig nem parázok, addig tudom, nincs nagy baj......., na de amikor egyszer csak ráállok a mérlegre (ritkán teszem) és azt látom, hogy 62kg, na akkor jön a pánik.....és ezerrel a változtatás. Ilyenkor még viszonylag könnyebb megfogni a dolgot, habár így 40-en túl, azt érzem, hogy egyre nehezebb.

 Nem volt ez mindig így, fiatalon pont nem érdekelt a súlyom. Cukrász a szakmám és amikor elkezdtem dolgozni egy szállodában, ahol azt ettem, amit csak akartam, hipp-hopp meg is híztam 74 kilóra. Édesanyám állandóan "cseszegetett" miatta, ami azt eredményezte, hogy már csak azért sem érdekelt, már csak azért sem tettem ellene, arról nem is beszélve, hogy imádtam a sütiket, nyersen, sütve főzve. Majd egyszer csak jött egy "kattanás", 360 fokos életmód változás, úgy, hogy napi 12 órában ott voltam a finom sütik között. Sosem fogom elfelejteni, hogy amikor már nagyon nem bírtam, és kellett az íz, akkor egy darabka sütit bevettem a számba, megrágtam, majd kiköptem.........Elképesztően elszánt voltam. Minden nap munka után, 1-1.5 órát úsztam. Alig ettem, csak annyit, hogy ne legyek rosszul (ezt ma már nem javaslom senkinek). Meg is lett az eredménye, egy év alatt 20 kilót fogytam. Ezt a kis "akciómat" még kétszer ismételtem meg.  

Mindkét fiam megszületésekor sok-sok kiló maradt rajtam. Az első fiamnál beleestem abba a csapdába, hogy ketten vagyunk, akkor kettőnk helyett kell hogy egyek (5 krémes simán lecsúszott). 70 kiló voltam amikor a kórházból kijöttem január végén. Augusztus közepén volt az esküvőnk, és én 57 kiló voltam. A második fiamat már 39 évesen szültem, és nagyon megküszködtem a leadandó kilókkal. Kettő és fél év kellett hozzá, hogy elérjem azt a súlyomat, amivel állapotos lettem.

 Mindig volt motivációm, ami hajtott előre, ami nem engedte, hogy feladjam. Első alkalommal az unokahúgom esküvőjére akartam csini lenni, és nem akartam a rokonság előtt szégyenkezni, magyarázkodni a súlyom miatt. Másodszor a saját esküvőm volt AZ......., ami minden lány életében a legfontosabb esemény, nem lehet akárhogyan részt venni RAJTA.  A harmadik nagy fogyásomkor már nem volt olyan erős a motivációm, így nehezebben is ment. Inkább már csak magam miatt akartam, illetve azért, hogy ne a rajtam lévő súly határozza meg a jó vagy rossz kedvemet. 

Amire rájöttem az alakváltozásaim során, hogy minden helyzetben fontos, hogy szeressük, elfogadjuk magunkat olyannak amilyen, de ugyanakkor lássuk magunkat még szebben, még karcsúbban, még kívánatosabban. Fontos, hogy menet közben is adjunk magunkra. Legyen szép a frizuránk, alakunknak megfelelő ruhákat vegyünk, néha egy kis smink is csodákat tesz az emberrel. Szóval ELFOGADÁS, SZERETET, HÁLA AZ ELÉRT EREDMÉNYEKÉRT!!!!!!!

Zsírégető szabotőrök

Miért olyan fontos a diéta?

 Diéta nélkül sajnos akár 80%-ban is megcsorbíthatjuk a lehetséges eredményeinket. Igen, ilyen magas arányban függhet az alakunk a megfelelő étkezéstől. A helytelen táplálkozás mellett sajnos majdnem mindegy, milyen testmozgást végzünk, mert ha a diéta hibádzik, akkor hiába edz valaki az eredményeket várva - azok egyre csak késnek...  

 

Bővebben: http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu/2014/05/zsiregeto-szabotorok.html