Hétfői könyvajánló

Ma is szeretnék Nektek egy kis csemegét átnyújtani, fogadjátok szeretettel:

http://www.youtube.com/watch?v=pY2uR-6wGDc 

Mivel a múlt héten hétfőn kimaradt a könyvajánló, így ma két dologgal szeretnénk Nektek kedveskedni. Az egyik a szokásos könyvismertető lesz. A másik pedig na az legyen meglepetés.....

A mai könyv szerzőjét biztosan sokan "ismerik", legalábbis a művei alapján.

Életrajza:

                                                                 Erich Fromm

Filozófusként, pszichológusként és szociálpszichológusként éppolyan ismert, mint szerzőként és a XX. század jelentős humanistájaként, valamint gyakorló pszichoanalitikusként, aki bírálta Sigmund Freudot. 

Erich Pinchas Fromm 1900. március 23-án született Frankfurt am Mainban, egy ortodox zsidó borkereskedő, Naphtali Fromm és felesége, Rosa (született Krause) gyermekeként. 1923-ban intenzív Talmud-tanulmányokba kezdett, 

1926. június 16-án házasságot kötött a pszichoanalítikus Frieda Reichmannal. Ekkoriban fordult el az ortodox zsidóság gyakorlatától. 

1926-tól 1929-ig pszichológiát és pszichiátriát tanult Karl Landauernél Münchenben.

1927-ben nyilvánult meg először, mint a freudi ortodoxia követője. 

1928-ban tanelemzéseket folytatott Hanns Sachsnál Berlinben, és pszichoanalitikai képzésen vett részt Berlinben a Karl Abraham Intézetben. 

1929-ben alapító tagja volt a Pszichoanalízis Délnémet Intézetének

1931 nyarán megbetegedett tuberkulózisban. Különköltözött Frieda Fromm-Reichmanntól. 

1934. május 25-én a náci Németországból Svájcon keresztül az Egyesült Államokba emigrált. 1934. május 31-én érkezett New Yorkba, ahol pszichoanalitikai praxist nyitott. Egészségügyi problémái miatti megszakításokkal 1939-ig tovább dolgozott a Szociálkutatás Intézetben. Ekkoriban értékelte ki az 1930-ban, a német munkásokról és alkalmazottakról végzett szociálpszichológiai kutatásait.

1934 és 1939 között előadásokat tartott a New York-i Columbia Egyetemen. 

1935-ben jelent meg „A pszichoanalitikai terápia társadalmi feltétele” Tanulmányok a tekintélyről és a családról”

1937-ben újrafogalmazta pszichoanalitikai tételét: a pszichoanalízis mint elemző szociálpszichológia. 

1938-ban egy európai tartózkodása alkalmával ismét kiújult tuberkulózisa.  

1940. május 25-én megkapta az amerikai állampolgárságot. 

1941-ben megjelent Amerikában angol nyelven „Menekülés a szabadság elől” ) című könyve. A mű középpontjában a szabadság egzisztenciális problémája áll. 

1944-ben feleségül vette Henny Gurlandot. 

1947-ben jelent meg „Pszichoanalízis és etika”  című írása, valamint koncepciója a marketingorientációról. Ebben az évben keletkezett „Az önmagáért való ember. Az etika pszichológiai alapjainak vizsgálata”  című munkája, mely a pszichoanalízis alapján tárgyalja és rendszerezi a szerző etikai nézeteit. E művében született meg a karakter fogalma, mely lényegének – eltérően a freudi értelmezéstől – azt a kapcsolatot tartja, amely az egyént a világhoz köti.

1950-ben Mexikóvárosba költözött, ahol praxist nyitott. 

1951-ben a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem orvosi szakának különleges professzora lett. Egy kurzust indított a pszichoanalízis kandidátusaival (1956-ig). 

1952. június 4-én meghalt második felesége, Henny Gurland Fromm. 

1953-ban feleségül vette Annis Freemant (szül. Glover), akivel Cuernavacába, Mexikóváros közelébe költözött.

1955-ben került napvilágra „Kiutak egy beteg társadalomból” című írása. Ebben az évben védőbeszédet mondott a közösségi szocializmus mellett. 

1956-ban jelent meg a világsikert aratott „A szeretet művészete” című műve,

1956-ban megalapította a Mexikói Pszichoanalitikai Társaságot. 

1957-ben egy szemináriumot tartott Daisetz T. Suzukival közösen. Ebben az évben halt meg Frieda Fromm-Reichmann. Ekkoriban kezdett el felkészülni egy szociálpszichológiai vizsgálatra a mexikói parasztok körében. Belépett az amerikai békemozgalomba, tiltakozva az USA atomfegyver politikája ellen. 

1959-ben meghalt édesanyja, aki 1941 óta New Yorkban élt. Ez évben jelent meg „Sigmund Freud. Személyisége és munkássága” című könyve. 

1961-ben jelent meg „Az emberkép Marxnál” (Das Menschenbild bei Marx) című könyve, valamint egy műve az amerikai külpolitikáról.

1962-ben részt vett a moszkvai békekonferencián. Ebben az évben jelent meg „Az illúziók másik oldala” című írása. 

1963-ban megnyitották a Mexikói Pszichoanalitikai Intézetet. 

1964-ben adták közre „Az emberi szív”  című munkáját, melynek fő témája a nárcizmus felhasználása társadalmi méretekben. Lapjain az író a gyűlölet, a rombolás, a rontás, az agresszivitás pszichés feltételeit, az emberi viselkedés negatív aspektusait veszi szemügyre. 1965-ben Mexikóvárosban nyugdíjazták. Ekkoriban erősen elkötelezte magát a békepolitika mellett, és a vietnami háború ellen. Ebben az évben adták ki Marcuse-zal, Blochhal és másokkal közösen a „Humanista Szocializmus” (Humanist Socialism) című gyűjteményes munkájukat.

1966-ban jelent meg „Olyanok lesztek, mint az Isten”  című műve. E tanulmánya az Ótestamentum elemzése, melyben a vallásos tapasztalást és annak fejlődési állomásait vizsgálja. Egy szívinfarktus után december elején visszavonult mexikói kötelezettségeitől, és hosszabb időre Európába utazott. 

1968-ban látott napvilágot „A remény revolúciója” című írása. Nixon győzelme, valamint egy szívinfarktus után visszavonult a politikától. Ez időszakban kezdett el dolgozni agressziós teóriáján. 

1969-ben nyári tartózkodására egy lakást bérelt Locarnóban, Tessinben. 

1970-ben adták ki vizsgálatát a mexikói parasztokról.

1973-ban adták közre „Az emberi destruktivitás anatómiája”  című könyvét. 

1974-ben úgy döntött, hogy megválik házától Cuernavacában, és egész évre Tessinben marad. 

1975-ben a „Birtokolni vagy létezni” című művén dolgozott. Ez évben New Yorkban megműtötték epehólyaggal. 

1976-ban került a nyilvánosság elé „Birtokolni vagy létezni”  című írása, mely főként Németországban és Olaszországban vált népszerűvé. A könyv alternatívákat mutat a konzumizmushoz és a marketingben való tájékozódáshoz. 

1977-ben ismét szívinfarktust kapott. Németországban és Olaszországban az alternatív mozgalom vezéregyéniségévé vált. A következő évben harmadszor is szívinfarktuson esett át, és alkotóereje elhagyta. 

1980. március 18-án Muraltóban (Tessin) belehalt negyedik szívinfarktusába. Bellinzonában elhamvasztották. Halála után öt nappal megjelent műveinek teljes kiadása. 

1981-ben posztumusz a Frankfurti Goethe-Plakettel tüntették ki.

Erich Fromm halála után könyvtára és irodalmi hagyatéka végrendelete szerint Rainer Funk birtokába került, aki Tübingenben egy Erich Fromm Archívumot hozott létre, melyet előzetes bejelentkezés alapján meg lehet tekinteni, illetve ott tudományos munkát lehet végezni. A tübingeni archívum mellett New Yorkban és Mexikóban is található néhány darab Fromm hagyatékából. Az Erich Fromm Társaság létrehozott egy Nemzetközi Erich Fromm-díjat, melyet 

1996-ban többek között a Pécsi Tudományegyetem Germanisztika Tanszékének adományoztak.

A SZERETET MŰVÉSZETE

Erich From ebben a művében azt kutatja, hogy a modern világban hogyan lehetne megőrizni az emberi tudat, az emberi szubjektum integritását. Fromm szerint emberi mivoltunkat, ha nem is a szeretet által nyertük el, de a szeretet nélkül fenntartani nem volnánk képesek. A szeretet létünk egyik alapfeltétele, vagy másként: egyfajta válasz a lét kérdéseire. E könyvét mintegy 40 nyelvre fordították le.

Fromm szerint: „Az ember minden korban és minden kultúrában egy és ugyanazon kérdéssel kerül szembe: arra kell megoldást találnia, hogyan győzze le az elkülönültséget, hogyan valósítsa meg az egyesülést, hogyan haladja meg az egyéni életet és olvadjon egybe a világegyetemmel. Az emberi faj csecsemőkorában még egynek érzi magát a természettel. A föld, a növények, az állatok még az ember világa.”

Könyv hátsó borítóján lévő ismertető:

 

"Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés "beleesik"? 

Ez a könyvecske - noha az emberek többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja- az előbbi feltevésen alapul: a szeretet művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget , a magányt legyőzzük, leküzdjük."

Aki nem tud semmit, nem szeret semmit.

Aki tehetetlen: érthetetlen.

Aki nem ért semmit, nem is ér semmit.

Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is....

Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet....

Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szőlőről.

Paracelsus

Részletek a könyvből:

"A törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret kölcsönösen feltételezik egymást. Olyan magatartás-együttest alkotnak, amely megtalálható az érett emberben; vagyis abban az emberben, aki alkotó módon fejleszti erőit, aki nem akar magának többet, mint amennyiért megdolgozott, aki felhagyott a mindentudás és a mindenhatóság nárcisztikus ábrándjaival, aki alázatra tett szert a belső erő alapján, amely a valóban produktív tevékenység egyetlen forrása."

" Az adás legfontosabb szférája azonban nem az anyagi dolgok világa, hanem a sajátosan emberi tartomány. Mit ad egyik ember a másiknak? Önmagát, önmaga legbecsesebbjét, az életét. Ez nem jelenti szükségképpen, hogy föláldozza az életét a másikért- csak hogy nekiadja azt ami őbenne eleven; nekiadja az örömét, az érdeklődését, az értelmét, a tudását, a jókedvét, a bánatát - minden kifejeződését és megnyilvánulását annak, ami benne eleven. Életét így odaadva gazdagítja a másik személyt, fokozza elevenségérzetét a saját elevenségérzetének fokozásával."

"Nem az a gazdag akinek sok van, hanem aki sokat ad"

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést a könyv iránt!

Mindenkinek kellemes olvasgatást és jó pihenést kívánok!