Út a gyógyuláshoz

A gyerekeink nap mint nap tükröt tartanak nekünk és igyekeznek felhívni a figyelmünket olyan dolgokra, amiket talán mi magunk is tudunk, de a "kényelmességünk" miatt vagy azért mert nem merünk szembenézni ezekkel a dolgokkal, inkább nem konfrontálunk. Elnyomjuk, lenyomjuk jó mélyen, hátha akkor nincs is. Felveszünk inkább egy szerepet, egy maszkot, egy identitást, amit a környezetünk jobban el tud fogadni.

Nap mint nap rácsodálkozom arra, hogy egy kicsi gyerek mennyire önfeledten tud örülni egy apró dolognak,  akár egy mandarinnak is. Milyen boldogság van az arcán, csak mert meglátott a kirakatban egy játékot, milyen elmélyülten tud játszani, úgy tud kacagni, hogy közben kicsordul a nyála, hogy olyan kitartóan tudja "kérni" amit szeretne, és még sorolhatnám. Majd eltelik néhány év és mindezt elfelejtjük, felveszünk egy "álarcot", hogy a környezetünk jobban elfogadjon, hogy kevésbé legyünk sebezhetők, hogy sikereket érjünk el, hogy szeressenek. De valójában a lelkünk mélyén érezzük, hogy ezek csak szerepek, programok, minták, melyek valójában nem mi vagyunk. Ezek a dolgok vezetnek a különböző betegségekhez.

Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.

(Müller Péter)

 

Legyünk ÖNMAGUNK!

Ne hagyjuk magunkat befolyásolni senki által sem, legyen az akármilyen mester, tanító, vagy bárki is. Ezzel nem azt mondom, hogy ne hallgassunk meg másokat, sőt....Valamit minél több nézőpontból megvizsgálni, az az igazi, de végül tegyük fel magunknak a kérdést és az első ösztönös válasz amit kapunk, az az igazi, a valódi énünktől származik. A másodikat, sokadikat, már az értelem befolyásolja.
 

- Mindenki megmondja, mit csinálj, mi a jó neked. Nem akarják, hogy te találd meg a válaszokat. Azt akarják, hidd el az övéiket.
- Kitalálom, a magáét kéne elhinnem...
- Nem. Én csak azt akarom, hogy végre ne a külvilágból merítsd a tudásodat, hanem saját magadból.  (Dan Millman)

Sajnos manapság sokkal nagyobb energiát, pénzt fektetünk abba, hogy minél több "vagyontárgyat" összegyűjtsünk és sokkal kevesebbet áldozunk arra, hogy testileg-lelkileg-szellemileg egészségesek legyünk. Pedig ha arra gondolunk, hogy ezeket a tárgyakat hátra kell, hogy hagyjuk.....?!

 

De  mit is jelent valójában az, hogy ÖNMAGAM VAGYOK??????

"Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is. Ezért - folytatta a jós - ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat, ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet, ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat, ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és jellemedre, mert az szabja meg sorsodat" Delphoi

Ha saját magával harmonikus kiegyensúlyozottságban képes élni, ha saját lényegét hiánytalanul megéli valaki, akkor mondhatjuk, hogy ÖNMAGA. Ha nem egy olyan ideál, klisé szerint éli az életét, amit valami miatt jobbnak feltételez a saját maga életénél. Ha nem a közerkölcsnek megfelelően, hanem a saját Etikájának hűen él.

Ha úgy élünk, hogy tisztelni tudjuk magunkat, hogy legyen önbecsülésünk, akkor nagyot nem hibázhatunk. Ezek nélkül elégedetlenek leszünk, rossz lesz a közérzetünk, és ez a diszharmonikusság betegít meg bennünket.

Vennünk kell a bátorságot, hogy elfogadjuk magunkat olyannak amilyenek vagyunk, konfrontálnunk kell, minden hibánkat, esendőségünket, fel kell vállalni a felelősségünket a tetteinkért, és elindulni az úton, amelyen nem a szomszédaink, a barátaink, a munkatársaink a szüleink, elvárásai az iránymutatók, hanem a belső igazságunk.

Bölcsesség

Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, nincs kezdet, és nincs vég, csupán az anyag és a tudat állandó egymásba fordulása.

Életem téren és időn kívüli létező, tudatom teret és időt teremtő.

A szeretet törvényét szívemben ismerem.

Biztonságos magamba néznem.

Biztonságos a múltba tekintenem.

Örömmel tölt el, ha a határtalan élet elém tárul.

Folyton megújul az életem.

Minden pillanata új, friss, és eleven.

Pozitív gondolkodással érem el mindazt, amit akarok.

Tudom, hogy elmémet egyedüli irányítóként bármire használhatom.

Életemet magam irányítom.

Mindenben a szépet és a jót keresem.

Gondolataimmal a szépet és a jót erősítem. Új valóságom új gondolkodásom tükörképe.

Bízom az egyetemes erőben, bölcsességben és szeretetben, hisz tudom, hogy bármit szeretnék is tudni, feltárul előttem az, bármire van is szükségem megkapom azt a megfelelő helyen, időben és összefüggésben.

Világomban minden rendben van.

Balogh Béla A Tudatalatti 10 parancsolata

A testünk üzenete bejegyzésben már írtam arról, hogy a SZERETET mennyire fontos. A legtisztább és leghatékonyabb gyógyító energia, a szeretet. De ehhez alapvetően az kell, hogy szeressem magam és akkor képes leszek másokat is szeretni. Szeretetet adni könnyebben tud mindenki, mert az elfogadáshoz arra is szükség van, hogy rátaláljak önmagamra, és ezáltal "méltónak" érezzem magam arra, hogy mások is szeressenek.

"Szeretet, a másikkal való, széttéphetetlen egység kérdése. Hogy szeretem, és vele akarok lenni, vele akarok meghalni - mert számomra nagyobb gyötrelem, ha eltépik tőlem a szerelmemet, a lelkemhez, testemhez tartozó lényt, mint vállalni vele bármilyen poklot és szenvedést. Valójában ez nem is "vállalás"kérdése, mert ha szeretek valakit, egyszerűen nincs is választási lehetőségem. Nem dönthetek, hogy csinálom-e, vagy sem, mert a szeretet azonnal eldönti bennem a kérdést, hogy Igen!...... A szeretet ugyanis - ha valódi- sokkal hatalmasabb erő bármiféle megfontolásnál vagy önvédelmi reakciónál". Müller Péter SzeretetKönyv

A szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége!? Vége örökre?! Soha nem lesz többé?! Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért, mert egyszerűen természetellenes. Az, hogy a testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik, és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd lesz valahogy. Az ember végül megadja magát. DE AZ HOGY A SZERETET ELMÚLJON, ELFOGADHATATLAN!
Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít. Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: ez nem történhet meg! Olyan értelmetlen, hogy nem lehet igaz!" (Müller Péter SzeretetKönyv)

"A szeretet világa az együtt világa. Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénz...kereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. ......Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni. Saját varázsvilágomban élni azt jelenti, hogy nem szeretek. De ha ez eloszlik, egymásban felébredünk. Ez a valóság. Együtt....Veled...Velem...Benned....Bennem. S ha innen visszanézünk, látjuk majd, hogy szeretet nélkül, nem a valóságban éltünk. Hanem a saját önző varázslatunkban." 

(Müller Péter SzeretetKönyv)

"Szeretetről beszélni egyedül nem lehet. Mert a szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk. A szeretet az emberiség legfontosabb szava. Hogy mennyire "varázsvilágban" él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki nem tud. Ezt akkor érzed, ha valaki mással beszélsz. Egy másik világ! Végtelen múlttal, emlékekkel, ismeretlen érzésekkel. Belebújni egy másik ember lelkébe, nagyobb kaland, mintha egy idegen bolygóra lépnél. Érthetetlen világ. A szavaink egyformák, csakhogy neki mást jelentenek. Kimondod ezt a szót, hogy "szeretet"-és mást gondolsz róla te is, ő is. 

(Müllert Péter SzeretetKönyv)

Kellemes szép napot kívánok Mindenkinek!