Sziasztok!
A mai könyvbemutatót egy olyan könyvről szeretném írni, amit 0-100 éves korig mindenkinek tudom ajánlani.
Talán egy hónappal ezelőtt teljesen "véletlenül" keveredtünk el egy fesztiválra, ami a Vajda Hunyad várában volt. Nagyon sok féle kiállító volt jelen, egyik érdekesebb volt mint a másik. Az egyik standnál megakadt a tekintetem a következő térképen:
A standot képviselő hölgy meglátta, hogy érdeklődöm és azonnal ott termett és úgy kezdett el mesélni a térképhez tartozó könyvről, hogy nem volt más esélyem mint, hogy megvegyem a könyvet. Az külön lelkesített, hogy Székelyföldről szólt a könyv, mivel a szívem csücske.
Nagyjából a következőket mondta el a hölgy:
Óriások, tündérek, sárkányok és szülőföldjüket védő rettenthetetlen hősök népesítik be a könyv lapjait. A több mint 150 legenda és monda nemcsak a gyermekek képzeletét ragadja meg, hanem a felnőtteket is elvarázsolja, a csodák és az álmodozás világába. Olyan történetekkel ismerkedhetünk meg, amelyek földrajzi helyszínekhez, településekhez kötődnek.
Orbán Balázs, Benedek Elek, Ambrus Lajos és még számos néprajzos gyűjtését veszi alapul. A szövegeket Kudelász Nóbel író fogalmazta át egy, a mai gyermekek által könnyen befogadható és olvasmányos nyelvezetre. Az illusztrációkat Márton Erika képzőművész rajzolta, rajzait Cseke Tímea ésJános Levente dolgozták fel számítógépes módszerekkel. A könyvet Pálfi Csaba tervezte.
Az alapító szavai:
Nem a spanyolviaszt fedeztük fel székely módra, nem találtunk fel semmi hihetetlent.
Az országos kulturális, turisztikai információs anyagokból rendre lemarad Székelyföld népviselete, népköltészete, mondáink-legendáink, sőt a műemlék épületeink is rászorulnak egy jobb népszerűsítésre. Létrehoztuk a Székelyföldi Legendáriumot, amely tulajdonképpen létezett, csupán nem illusztrált formában és nem egységesen. Székelyföldön szerencsére több síkon kezdték egyesíteni a tudásukat szakemberek, így történt ez velünk is, hát megalapítottuk a Legendárium csapatát.
Gyerekkorom óta érdekelt a szülőföldem. Első hét életévemben szerencsére kapcsolatba kerültem a szülővárosomat körülvevő mondákkal-legendákkal, így teljesen más gyerekkorom volt: kirándultunk, bringáztunk a barátaimmal a székely várak helyszínein. Beláttunk a horizont mögötti mesevilágba, egy erős kötődés alakult ki köztünk és szülőföldünk között. Ez az, ami a mai fiatalok gyerekkorából gyakran hiányzik, hiszen nemcsak az itt élők mindennapjaiból kezdtek eltűnni ezek a történetek, de a nagyvilág sem ismeri őket. Pedig ezek a mondák és legendák minket jellemeznek, mint népcsoportot, a mi gondolkodásunkat tükrözik. Amit génjeinkben nem örökölhetünk, azt a gyermekkori mesékből kell megalapozzuk és nem idegen kultúrák meséiből, hanem őseink történeteiből, hiszen ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy itt Székelyföldön 1000 éve sértetlenül fennmaradt a székelység. Szóval zavart az, hogy ez a csodálatos Székelyföldi Legendárium eltűnőben van, és már évek óta foglalkoztatott, hogy hogyan lehetne ezt ismét „visszalopni” a könyvespolcokra........
Legelső állomása a Székelyföldi Legendáriumnak az iskolák, a fiatalok.
Támogatóink segítségével minden székelyföldi általános iskolába minden
osztályterembe eljuttatjuk a fali térképet és a tanítók kapnak egy
ismertető füzetet, mely tartalmazza az összes megrajzolt monda, legenda
cselekményét.
Mindez, amikor elkezdtük, nagyon nehezen megvalósítható álomnak tűnt, de most, hogy kész a magja, a rajzok, így már „jó székölyös makacsos kitartással a végire járunk” álmunknak, bár ennek soha nem lesz vége. Hisszük, hogy mindig lesznek fiatalok, akik ezt meg akarják tanulni és mindig akadnak majd fiatalok, akik tovább fogják vinni ezt az értékes örökséget.
Nekem ma már a Legendárium nemcsak egy kihívás, hanem egy életforma, egy hobby. Aki belekostól, az nem tudja abbahagyni, ezek a mondák-legendák nemcsak egy helyszínt regélnek el, itt tündérek, sárkányok, vitézek, ördögök a főhősök, a székely furfang, a dráma, a szerelem pedig egymás megbecsülésére tanítanak.
Részlet a Tündérek gyülekezőhelye című meséből:
"Mondják, a vár ekkor sem állt mindig teljesen üresen, meseszép tündérlányok vették birtokba. Vidám népség volt: minden éjjel mulattak az öreg falak közt, zenéltek és táncoltak. A környékbeli lakosok szerették őket, zenéjükre jobban esett az álom is, táncuktól pedig maguk is vidámabbak lettek. De egyszer minden jónak is vége szakad, újabb csatározások ideje jött el, és a békét szerető félénk tündérek elhagyták a várat. Felmenekültek a hegyekbe, az ember nem járta, sűrű erdőkbe.. Némaság uralta a vidéket ezentúl, csak időnként volt hangosabb Makfalva és környéke, de nem a tündérek szép énekétől, hanem pengésk csattanásától, harci kiáltásoktól. Ám a szépséges tündérek olyan erősen kötődnek a sziklához, ahol a régi időkben éltek, hogy minden évben, november első napján ma is eljönnek. Táncolnak és énekelnek, ahogy csak ők tudnak. Nem háborgatja őket senki, éjfélig szabadon mulatnak, aztán szempillantás alatt eltűnnek, hogy egy újabb évig senki még csak ne is halljon róluk. Amikor elköltöztek a vidékről, varázs bocsátottak a sziklára, Valahányszor elszürkül, az emberek tudják, esős idő következik. eszerint végzik a dolgukat a ház körül és a mezőn egyaránt."..........
Aki kíváncsi a mesékre, itt megrendelheti:legendarium.ro/legendarium/index_intro.php
Minden este ebből a könyvből olvasok a fiamnak esti mesét. És én is nagyon élvezem!
Ajánlom nektek is!!!!! Jó szórakozást hozzá!
A mai könyvbemutatót egy olyan könyvről szeretném írni, amit 0-100 éves korig mindenkinek tudom ajánlani.
Talán egy hónappal ezelőtt teljesen "véletlenül" keveredtünk el egy fesztiválra, ami a Vajda Hunyad várában volt. Nagyon sok féle kiállító volt jelen, egyik érdekesebb volt mint a másik. Az egyik standnál megakadt a tekintetem a következő térképen:
A standot képviselő hölgy meglátta, hogy érdeklődöm és azonnal ott termett és úgy kezdett el mesélni a térképhez tartozó könyvről, hogy nem volt más esélyem mint, hogy megvegyem a könyvet. Az külön lelkesített, hogy Székelyföldről szólt a könyv, mivel a szívem csücske.
Nagyjából a következőket mondta el a hölgy:
Óriások, tündérek, sárkányok és szülőföldjüket védő rettenthetetlen hősök népesítik be a könyv lapjait. A több mint 150 legenda és monda nemcsak a gyermekek képzeletét ragadja meg, hanem a felnőtteket is elvarázsolja, a csodák és az álmodozás világába. Olyan történetekkel ismerkedhetünk meg, amelyek földrajzi helyszínekhez, településekhez kötődnek.
Orbán Balázs, Benedek Elek, Ambrus Lajos és még számos néprajzos gyűjtését veszi alapul. A szövegeket Kudelász Nóbel író fogalmazta át egy, a mai gyermekek által könnyen befogadható és olvasmányos nyelvezetre. Az illusztrációkat Márton Erika képzőművész rajzolta, rajzait Cseke Tímea ésJános Levente dolgozták fel számítógépes módszerekkel. A könyvet Pálfi Csaba tervezte.
A könyvhöz tartozik egy internetes elérhetőség is, amit külön ajánlok mindenkinek. www.legendarium.ro
Az alapító szavai:
Nem a spanyolviaszt fedeztük fel székely módra, nem találtunk fel semmi hihetetlent.
Az országos kulturális, turisztikai információs anyagokból rendre lemarad Székelyföld népviselete, népköltészete, mondáink-legendáink, sőt a műemlék épületeink is rászorulnak egy jobb népszerűsítésre. Létrehoztuk a Székelyföldi Legendáriumot, amely tulajdonképpen létezett, csupán nem illusztrált formában és nem egységesen. Székelyföldön szerencsére több síkon kezdték egyesíteni a tudásukat szakemberek, így történt ez velünk is, hát megalapítottuk a Legendárium csapatát.
Gyerekkorom óta érdekelt a szülőföldem. Első hét életévemben szerencsére kapcsolatba kerültem a szülővárosomat körülvevő mondákkal-legendákkal, így teljesen más gyerekkorom volt: kirándultunk, bringáztunk a barátaimmal a székely várak helyszínein. Beláttunk a horizont mögötti mesevilágba, egy erős kötődés alakult ki köztünk és szülőföldünk között. Ez az, ami a mai fiatalok gyerekkorából gyakran hiányzik, hiszen nemcsak az itt élők mindennapjaiból kezdtek eltűnni ezek a történetek, de a nagyvilág sem ismeri őket. Pedig ezek a mondák és legendák minket jellemeznek, mint népcsoportot, a mi gondolkodásunkat tükrözik. Amit génjeinkben nem örökölhetünk, azt a gyermekkori mesékből kell megalapozzuk és nem idegen kultúrák meséiből, hanem őseink történeteiből, hiszen ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy itt Székelyföldön 1000 éve sértetlenül fennmaradt a székelység. Szóval zavart az, hogy ez a csodálatos Székelyföldi Legendárium eltűnőben van, és már évek óta foglalkoztatott, hogy hogyan lehetne ezt ismét „visszalopni” a könyvespolcokra........
Mindez, amikor elkezdtük, nagyon nehezen megvalósítható álomnak tűnt, de most, hogy kész a magja, a rajzok, így már „jó székölyös makacsos kitartással a végire járunk” álmunknak, bár ennek soha nem lesz vége. Hisszük, hogy mindig lesznek fiatalok, akik ezt meg akarják tanulni és mindig akadnak majd fiatalok, akik tovább fogják vinni ezt az értékes örökséget.
Nekem ma már a Legendárium nemcsak egy kihívás, hanem egy életforma, egy hobby. Aki belekostól, az nem tudja abbahagyni, ezek a mondák-legendák nemcsak egy helyszínt regélnek el, itt tündérek, sárkányok, vitézek, ördögök a főhősök, a székely furfang, a dráma, a szerelem pedig egymás megbecsülésére tanítanak.
Rajzfilm is készül hozzá. A demója itt tekinthető meg:
Részlet a Tündérek gyülekezőhelye című meséből:
"Mondják, a vár ekkor sem állt mindig teljesen üresen, meseszép tündérlányok vették birtokba. Vidám népség volt: minden éjjel mulattak az öreg falak közt, zenéltek és táncoltak. A környékbeli lakosok szerették őket, zenéjükre jobban esett az álom is, táncuktól pedig maguk is vidámabbak lettek. De egyszer minden jónak is vége szakad, újabb csatározások ideje jött el, és a békét szerető félénk tündérek elhagyták a várat. Felmenekültek a hegyekbe, az ember nem járta, sűrű erdőkbe.. Némaság uralta a vidéket ezentúl, csak időnként volt hangosabb Makfalva és környéke, de nem a tündérek szép énekétől, hanem pengésk csattanásától, harci kiáltásoktól. Ám a szépséges tündérek olyan erősen kötődnek a sziklához, ahol a régi időkben éltek, hogy minden évben, november első napján ma is eljönnek. Táncolnak és énekelnek, ahogy csak ők tudnak. Nem háborgatja őket senki, éjfélig szabadon mulatnak, aztán szempillantás alatt eltűnnek, hogy egy újabb évig senki még csak ne is halljon róluk. Amikor elköltöztek a vidékről, varázs bocsátottak a sziklára, Valahányszor elszürkül, az emberek tudják, esős idő következik. eszerint végzik a dolgukat a ház körül és a mezőn egyaránt."..........
Aki kíváncsi a mesékre, itt megrendelheti:legendarium.ro/legendarium/index_intro.php
Minden este ebből a könyvből olvasok a fiamnak esti mesét. És én is nagyon élvezem!
Ajánlom nektek is!!!!! Jó szórakozást hozzá!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése