A múltat nem lehet megváltoztatni, de kezelni lehet!

A mai csemegém: http://www.youtube.com/watch?v=4luCyu061Pg&feature=relmfu

Tegnap egy érdekes beszélgetést folytattam. Beszélgettünk arról, hogy: a múltunk mennyire határozza meg a jelenünket, hogy mik azok a dolgok, amik befolyásolják a döntéseinket, hogy a fájdalmak és a keserűségek mennyire lent tudják tartani az embert. Hogy ki a felelős azért, ha nem az történik velünk, aminek pedig "kellene". 

Ebből a beszélgetésből született meg a mai bejegyzésem.
 

Nyisd meg lelked ajtaját! 

Bocsáss meg és felejts! 

A múltat nem lehet megváltoztatni, de kezelni lehet!

Gyermekként befolyásolnak bennünket szüleink, nagyszüleink, testvérek, iskolatársak, barátok, majd később a különböző csoportok, akikkel kapcsolatba kerülünk.

Magunkba szívjuk a különbözőt, hitrendszereket meg sem kérdőjelezzük őket, hiszen olyanoktól kapjuk, akikről nem feltételezzük, hogy nem akarnak nekünk jót.

Kialakul a személyiségünk, sajátos jellemvonásaink és viselkedési normáink összessége. 

Kialakítjuk a személyes értékrendünket és a saját viselkedési normáinkat, és eszerint viszonyulunk a környezetünkhöz.

És ez nagyban attól függ, hogy ezek a hatások, adatok, információk POZITÍVAK vagy NEGATÍVAK.

Folyton változik a személyiségünk kisebb vagy nagyobb mértékben, pozitív vagy negatív irányban, és ezt lehet, hogy észre sem vesszük. Lehet, hogy egy ismerősünk, akivel régen találkoztunk, az látja meg és megjegyzi: „Nahát, Te, hogy megváltoztál”, látom, jól mennek a dolgaid”

Vagy esetleg, azt hogy „Te Józsi Te azelőtt nem ilyen voltál, mi történt veled”?

Az, hogy ez a személyiségváltozás milyen mértékű és irányú, az lehet VÉLETLENSZERŰ és lehet TUDATOS. Egyikünknek ilyen a másikunknak olyan, de azt hiszem abban egyet érthetünk, hogy az a jobb, ha a saját személyiségünket, saját magunk alakítjuk.

Ezt nagyon sokan csinálják jól, ösztönösen, de a legjobb, ha tudatosan formáljuk.

Mindenkor megpróbálunk tökéletesek lenni, megfelelni a szülői elvárásoknak. Mindent megteszünk, hogy szeressenek bennünket.  Persze annyira soha sem sikerül, mint amennyire elvárják tőlünk, és mindeközben elveszítjük önmagunkat. Elkerülhetetlen a sok fájdalmas tapasztalat, megbántás, szégyen, hibáztatás, harag, vereségtől való félelem, bűntudat és bánat.

/A félelem haragot, a harag gyűlöletet, a gyűlölet kínt és szenvedést hoz az életünkbe./

A negatív hitrendszer az, ami bennünket a legfőképpen akadályoz. Ez a negatív hitrendszer, a szüleink egyéni megoldatlan problémáinak a belénk programozása. Ezekben a programokban a félelem, a fájdalom, a fájdalomtól való félelem irányította önkorlátozás található. A félelem „túlélési üzemmódba” kapcsolja a szervezetet, lerombolja az egyén önbecsülését, méltóságát, tehetetlenné és szerencsétlenné teszi.

Ha a lelket sérülés éri, az az élet minden területére kihat, így a testünkre, szellemünkre, érzelmeinkre, fizikai környezetünkre, kapcsolatainkra.

A múlt fájdalma uralkodik a jelenen és előhívja a fájdalmat. Ha mindettől megszabadulunk, megteremthetjük az általunk vágyott jövőt.

Legtöbb trauma oka 6 és féléves kor alatt van.

2 éves korunkban veszítjük el a tudatosságunkat, onnantól kezdve azt tesszük, amit elvárnak tőlünk.

Minden döntésünket tudatalatti szinten hozzuk meg. Ezért ha a tudatalattinkat átalakítjuk, vállaljuk a felelősséget a választásainkért, döntéseinkért, tetteinkért, képesek leszünk új kreatív dolgokat létrehozni.

Első lépésként azonosítsuk be a múlt hátráltató gondolatait, mintáit, akadályait, traumáit, hogy rájöjjünk, mik azok a dolgok, amik korlátozzák a jelenbéli észlelésünket és jobbávállásunkat. 

Hiszen mindannyiunknak joga van az egészséghez, boldogsághoz, életerőhöz, boldoguláshoz, kreativitáshoz, eredményességhez és az életörömhöz.

Kövessük a szívünk szavát, álmodjuk legmerészebb álmainkat és tartsunk ki mellettük.

 Döntsük el, mit akarunk az élettől és határozott, pozitív tettekkel haladjunk a céljaink felé! 

Bármely cél elérhető, ha valóban el akarjuk érni. Ne várjuk meg, míg mások irányítanak, vagy manipulálnak minket. Irányítsuk mi magunk a saját életünket. Képességeink határtalanok, a siker pedig azon múlik, milyen döntéseket hozunk ma, és milyen tettek követik e döntéseket.

Tudnunk kell azonban azt is, hogy hibázni természetes emberi dolog. 

Tanuljunk a hibáinkból és haladjunk tovább! 

Minden emberi lénynek van választása, hogy mit tegyen.

 Az évezredes szabályok, a hiedelmek, az elavult viselkedésformák, hozzáállások, az új tapasztalatokkal és tudással változhatnak. Nagyon fontos, hogy minden emberi lény egyedülálló, egyéni genetikai kóddal rendelkezik és saját hitén, és elvárásain keresztül szövi élettapasztalatai vásznát.  

A fizikai univerzum amit észlelünk, mindössze saját hitünknek, rendszerünknek a tükörképe.

Amennyiben nem az utunkon vagyunk, jönnek a betegségek.

A valódi önismeret is fájdalmas munka, de ezáltal kreatívabbak, kiteljesedettebbek, energikusabbak, életvidámabbak leszünk. 

Fogjunk bele  még ma!!!!!!!!