A hétfői könyvismertető, kivételesen kedden.

Tegnap egész nap lótottam-futottam, mert az induló vállalkozásom ügyeit intéztem, így nem maradt időm a blogomra. De ma mindenképpen szeretném bepótolni, hogy ne szakítsam meg a hagyományát a hétfői programomnak. 

A mai könyvismertetőm egy olyan könyvről szeretném megírni Nektek, amit jelenleg olvasok. Számomra azért olyan különleges ez a könyv, mert arról szól, ami az én Bakancslistámon is az első helyen szerepel, sőt mindezt egy Magyar hölgy vitte véghez. 

Sándor Anikó a könyv szerzője és ő volt az is, aki az egész utat végigcsinálta és megírta a tapasztalatait. Olvastam róla egy cikket is, hogy ki volt . 

A cikk alcíme: Sándor Anikó, aki a pénzt lelki békére cserélte.

Részletek a cikkből:

 "Átlagos középkorú nő: így jellemzi önmagát a könyvében Sándor Anikó. Majd azonnal cáfolja is hétköznapiságát, hiszen elmeséli, hogy megtette, amiről mások (mindenki) csak álmodoznak: egy nap felállt az íróasztalától és világgá ment."

"A szabadságnak ára van, mondja mosolyogva, én pedig megkérdem, sokan nézték-e bolondnak, hogy luxusirodát, főszerkesztő-helyettesi széket és szép fizetést dobott el. Nevet és elmondja, csak néhányan értették meg a döntését, a többség úgy vélte, egyedülálló nőként, pláne az ő életkorában őrültség, amit csinál."

"Sok volt a betegség körülöttem, és azt éreztem, én leszek a következő, ha nem szállok ki a mókuskerékből."

"Ő az a típus, akire azt mondják, életművész -vagy inkább túlélő művész. Tizennyolc éves korában egyedül maradt Pesten egy szatyornyi holmival.A szülei vidékre költöztek."

"Állást kapott a televíziónál, rendezőasszisztenskén, majd Vitray Tamással dolgozott a Csak ülök és mesélek című műsorban." 

"Pár évig csak ruhákkal foglalkoztam."

"Mester Ákossal a 168 órában dolgozott, majd női lapokat szerkesztett"

"Miután hazaérkezett Argentínából, valóra váltotta régi álmát, és elment az El Caminóra."

Ebből született meg a könyv, amit szeretnék bemutatni. 

"-Útkereső történet az enyém nem útleírás.- "

"Remélem támogatás azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint én voltam."

"-Sokat vagyok egyedül, szeretek magammal lenni. Ha bezárnának egy hónapra, az sem lenne gond."-így vall önmagáról Anikó az út után. 

El Camino:

Az Út, ami hazavisz

 "Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, akkor általában már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét - még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan bűnért, amit nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája."

"Igen, számos esetben fordult elő később is a negyven nap alatt, hogy emberi alakot öltve szólt hozzám az Út, és mondott valami fontosat, útbaigazítást, megnyugtatást, továbbgondolni valót.

Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, pedig így történt. Lépten-nyomon közölni akart velem valamit, néha csak úgy, hogy gondolat formájában megérkezett a fejembe az információ, máskor meg úgy, hogy jött valaki, és teljesen inadekvát módon mondott valamit, amiről hamarosan kiderült, hogy fontos volt megtudnom."

Kellemes Olvasgatást Kívánok!