Lélek .......Láb.....Gyökércsakra

Napi két sör még nem alkoholizmus? Korunk népbetegsége? Betegség egyáltalán?

 " Zacher Gábor toxikológus véleménye az alkoholizmusról: Mikortól tekinthető valaki alkoholistának?

Amikor már az életébe annyira beletartozik a pia, hogy befolyásolja azt. Erről beszélhetünk már akkor is, ha valaki csak naponta két sört iszik meg. Egész nap egy kortyot sem iszik, de tudja, hogy ha hazaér, már nem kell vezetnie, és ott van a söröcske, amit kiszisszenthet, aztán a másodikat is, utána már alhat. Nem veri meg az asszonyt, nem üvölt a gyerekkel, csak egyszerűen a részévé válik a napjainak az alkohol. A probléma ebben az, hogy az ember értékrend-változáson megy keresztül - a fontossági sorrendben előre kerül az alkohol -, de ő maga nem is érzi. Hiába mondja az asszony (vagy a férj, hiszen az alkoholisták 40 százaléka nő), hogy legalább ma ne igyál. A "mit szólsz te ebbe bele?", "ezt csak megengedhetem magamnak" és az "éppen te mondod?" mondatok klasszikusak egy alkoholista szájából."

Egy elrettentő hír: "A körülbelül tízmillió emberből 800 000 alkoholista és másfél millió nagyivó (a nagyivónál még nem jelentkeznek elvonási tünetek, de vannak periódusok, amikor sokat iszik, utána jellemzően kihagy egy időszakot). Évente 14 liter 96 százalékos alkoholnak megfelelő italt (5 százalékos sörben ez körülbelül 260 liter) iszunk meg fejenként - a számításban a csecsemők is benne vannak. Emellett az alkoholhoz köthető halálozások száma 70 százalékkal rosszabb Magyarországon, mint a nagyjából ugyanennyit ivó franciáké, mert ők legalább minőségi alkoholt isznak. Tehát igen, népbetegség."

Az alkoholizmusban szinte minden fontos szervünk érintett, de különösen a máj, a gyomor, és az idegrendszer. A máj az életet, az értékelést, a visszacsatolást, a gyomor az érzelmet a befogadókészséget, az idegrendszer pedig a hírszolgálatot szimbolizálja.

Az alkoholista kísérletet tesz arra, hogy az élet keménységét "meglágyítsa", illetve, hogy lágynak és "kereknek" érezze saját magát; hogy az egyébként nehezen "emészthető" dolgokat alkohollal öblítse le; "mindent lenyel"; "öblös torkába" hatalmas mennyiség fér; valódi extázis helyett rövid mámor; gyengédségre vágyik, egy szebb, jobb konfliktusmentesebb világra, amit a konfliktus kerülésével próbál megoldani. Visszalépés a gyermekkorba, regresszió: az artikulálatlan hangokat kiadó, gagyogó, dadogó, botladozó nyelvű részeg ember mind nyelvileg, mind motorikusan visszaesik a kisgyermek szintjére, aki nem tud meglenni a cumisüveg nélkül, amit az alkoholista a esetében a "flaska" jelképez. Az alkohol is azok közé a drogok közé tartozik, amelyek "segítségével" el lehet menekülni a valóság elől, és míg az illető "teletölti magát", elfelejti a fájdalmát és az átélt kudarcokat.

A gyengeség, a bizonytalanság, a bátortalanság kifejezőeszköze, az élet értelmetlennek tűnik: aki "szájával az üvegre tapad", a csecsemőhöz hasonlatos, aki anyja keblére vágyik és ahogy a csecsemő számára az anyamell, úgy nyújt az alkoholista számára biztonságot, védettséget az alkohol; ez idővel impotenciát is okoz.

Az alkoholistának meg kell tanulnia megbarátkozni saját lágyságával, és megkeresni a lágyság (a női pólus) oázisait az élet keménysége közepette; védettség biztosítása szellemi és szociális téren, "kerekké tenni az életet", olyanná ahol a lágy dolgok ugyanúgy elismerésben részesülnek.

Regressziós gyakorlatok meleg vízben, anyaméhgyakorlatok;megtanulni "nyelni" a szó átvitt értelmébe, megtanulni elviselni a kudarcot. Extázisgyakorlatok: eksztázis  a szexualitásban, a táncban, a zenében vagy különböző sportokban, mint pl: a vitorlázás, a szörf, vagy a síelés.

Ki kell békülnie a gyermeki mivoltával;a felnőtté válás rítusai, a lényeg megtalálása. A "spiritusz nyakalása" helyett a spirituális útkeresés.

Be és elfogadni az élet történéseit, a dolgok értelmét, az egységet, az egészséget keresni, a boldogságot, az üdvösséget belül magunkban megtalálni. Inkább megbirkózni a világgal, mint elmenekülni előle.


Az alkoholizmus tünetei:
Fizikai tünetek: kézremegés, hányinger, rosszullétek.

Kontroll elvesztése: Addig iszik, míg nem éri el a részegség állapotát.

Funkciók, kötelességek fokozatos elhanyagolása a családban, és a munkahelyen.

Elfogyasztott mennyiség növekedése: A részegségi állapot eléréséhez egyre nagyobb mennyiségre van szüksége, tolerancia.

Alkohol gondolata a mindennapokban, a vágy, hogy igyon.

Tisztában van vele, hogy káros a szervezetére, de nem tudja megállni, hogy ne igyon.

Az alkoholizmus hatása a gyerekekre

• A gyerekek szégyellik, hogy az édesapjuk, édesanyjuk alkoholista, ez szorongást vált ki bennük is
• Az alkoholizmus miatt kitörő családi veszekedések hatására a gyermekek lelkileg, és gyakran fizikailag is sérülnek.
• A belső szorongásuk feloldásának tudatalatti mintájává válhat az alkohol, cigaretta vagy egyéb önkárosító szokás
• Fizikai tettlegesség az alkoholista szülővel szemben, bosszúállás, később szeret megvonás, teljes elhanyagolás
• Megromló szülő, gyermek kapcsolat, mely egészen a gyűlöletig fajulhat
• Rettegés attól, hogy ők túl gyengék legyenek, vagy gyengének mutatkozzanak, éppen ezért túlkompenzálnak. 

"Az alkoholizmus, mint játszma

Claude Steiner szerint, aki az alkoholisták játszmáit leírta, azzal, hogy az alkoholizmust betegségnek nevezték el, többet ártottak, mint használtak. Steiner szerint alkoholistának lenni döntés kérdése, és a beteggé minősítés felment a döntés felelőssége alól. Leegyszerűsítve a kérdést, azt is mondhatnánk, hogy addig alkoholista valaki, amíg nem dönt úgy egy nap, hogy többet nem iszik.

Steiner szerint az alkoholizmus egy játszma. A játszma olyan, mint egy előre megírt színpadi jelenet, amelyet akárhányszor el lehet játszani, vannak benne előre "megírt" szerepek, és minden játékosnak megvan a rejtett nyeresége, azaz motivációja arra, hogy játssza a szerepét.

Túllépve kicsit a steineri elemzés naivitásán, ami általában is jellemzi a játszmaelemzést, mint módszert, azt mondhatjuk, hogy az alkoholista remekül kihasználja azt a paradoxont, amit azáltal teremt a társadalom, hogy betegségnek minősíti az alkoholizmust.

Játszunk el a gondolattal, hogy az alkoholizmust ismét bűncselekménnyé minősítenék. Azonnal semmivé foszlana minden olyan védekezés, hogy "nem tehetek róla", meg "akarom, de nem megy". A törvényt nem érdekelné, miért nem tudott ellenállni az alkoholista, csak a tény érdekelné, hogy ivott. Az akaraterő magánüggyé válna.

Az alkoholizmus betegséggé nyilvánítása azonban közüggyé teszi azt a kérdést, hogy miként követelhetünk meg valakitől valamit, miközben nem tehet róla.
Az alkoholista játszmája arra megy ki, hogy nyugodtan ihasson tovább. Ennek érdekében, ha teheti, tagadja, hogy ő iszik, vagy ha ezt már nem megy, akkor azt állítja, hogy ura helyzetnek, bármikor abba tudja hagyni, ha akarja. Ha ez sem megy, akkor jön azzal, hogy ő beteg.

Steiner szerint az alkoholisták módszere az, hogy elfogadják, hogy ők rosszak, de bebizonyítják, hogy a környezetük sem jobb náluk. Az alkoholista környezetében szerepeket oszt ki. Az Üldöző az, aki kíméletlenül ostorozza az alkoholistát ivásáért. Neki az a válasz, hogy "Én beteg ember vagyok, hogy bánhatsz velem így?". A Balek egy lehetséges másik szerep. Ő az, aki mindig elhiszi, hogy "ez az utolsó eset". Ha a Baleknak elege lesz abból, hogy mindig megbocsásson, és Üldözővé válik, akkor szembesítve lesz azzal, hogy nem méltányolja az alkoholista igyekezetét, nem érti meg, hogy ez egy betegség. Az alkoholista számára a legnagyszerűbb az, ha valaki elvállalja a Megmentő szerepet. A Megmentő az, aki "hisz" az alkoholistában, látja benne a "jó embert", mindig megbocsát, "küzd érte", mert "meg akarja menteni".

Steiner szerint az alkoholista azon keresztül manipulálja az embereket, hogy mindenki szereti magát "jó embernek" hinni. "Mégiscsak az apám/férjem/testvérem", szokták mondani. Vagyis senki nem meri felvállalni az Üldöző szerepét. A Balek és a Megmentő szerep sokszor társfüggést vagy anyagi kiszolgáltatottság takar.
Az alkoholista játszmából egyféleképen lehet kilépni, ha úgy tekintünk az alkoholizmusra, mint egy szándékos önpusztításra, amelyhez nem kívánunk Balekként vagy Megmentőként asszisztálni." Szendi Gábor